A Szegedi Vadaspark története
Az állatkert megszületik
Csakúgy, mint sok más vidéki városban, Szegeden is felmerült a gondolata egy állatkert létesítésének az 1960-as években. A város felsőoktatási intézményeinek nagy múltra visszatekintő biológus képzése csak tovább erősítette az igényt, amely azonban sokáig csak terv szinten maradt. A szóba jött helyszínek a Füvészkert és a Tisza közötti szabad terület, az újszegedi Liget, illetve a Sancer-tavak környéke voltak. Végül is az utóbbi területen indult meg a 80-as években – hivatalos engedély nélkül, társadalmi munkában – az állatkert létesítésének folyamata. Diákok, egyetemi tanárok létrehoztak egy karámot a területen, ahol őzeket és vaddisznókat tartottak.
Mi történt 1989 májusában?
Május 2. – A magyar–osztrák határon megkezdődik a műszaki zárrendszer, a „vasfüggöny” felszedése.
Május 13. – A Németh-kormány azonnali hatállyal leállíttatja a nagymarosi vízi erőmű építését.
Május 15. – 30 év után újra szovjet államfő, Mihail Gorbacsov látogat Pekingbe.
Május 25. – A Népképviselők Gyűlése a Szovjetunió első – és utolsó – elnökévé Mihail Gorbacsovot választja.
Május 31. – George Bush amerikai elnök az NSZK-ban tett látogatása alatt javasolja a szabad választásokat Kelet-Európában, valamint a Berlini Fal lebontását.
(1) Forrás: Délmagyarország, 1989.05.26. (2) Ede, az üstökös mangábé az első nagy ritkaság – a 20. évfordulót még megélte
Végül 1985. december 5-én született meg a Szegedi Városi Tanács határozata, amely a Vidámpark részeként létrehozta az intézményt. A határozatot tett nem követte, gyakorlatilag kiadások nélkül, pusztán társadalmi munkából, bontásokból, cégektől, iskoláktól kapott anyagokból indult meg az építkezés. A Vadaspark ekkor még gyakorlatilag “féllegálisan” működött. 1985-ben az állatgyűjtemény mindössze 3 majomból, pár őzből és vaddisznóból, valamint egy óriáskígyóból állt. 1989-re a számuk szépen gyarapodott. 1989. január 1-től önálló intézmény lett a Vadaspark, ugyanezen év májusában, Gyermeknapon, május 28-án nyitotta meg a kapuit – immár hivatalosan is – 3-4 hektáros bemutatóval.
Vadaspark vagy állatkert?
Több olyan vadaspark is van az országban, amely csak nevében az, hiszen egzotikus állatokat is bemutató, igazi állatkert. Ide tartozik a szegedi is, ahol kezdetben komoly szakmai vita volt arról, vajon európai vadakon alapuló vadaspark jellegű maradjon, vagy nyisson az egzotikus különlegességek felé? A vita hamar eldőlt, és a sikerünk azt mutatja, helyes irányt választottak az elődeink.
Első évek
Bár kezdetben viszonylag szegényes volt az állatállomány, az rohamosan bővült. Méghozzá azon szemlélet szerint, amely ma is meghatározó a Vadaspark gyűjteményét tekintve: kifejezetten ritka, veszélyeztetett állatok bemutatása lett a cél, földrajzi elterjedés szerint csoportosítva őket. Ezen felfogás összhangban állt az akkor világszerte megújuló állatkert szemlélettel, és lehetővé tette, hogy a Vadaspark hamar bekapcsolódjon a nemzetközi állatkerti vérkeringésbe.
Küzdelmes évek voltak… (Forrás: Délmagyarország, 1993.02.10.)
A földrajzi bemutatók kialakításának első állomása a Dél-Amerika terület kiépítésével kezdődött, amely 1994. májusában nyílt meg, amelynek avatásán a perui és az ecuadori nagykövet is jelen volt. A nemzetközi fajmegmentési programokban való első jelentős részvétel a karmosmajmok kapcsán kezdődött meg, az elért sikerek révén hamar nemzetközi hírnévre tett szert az intézmény.
Az oktatás, mint a modern állatkertek egyik fő feladata, szintén nagy hangsúlyt kapott a kezdetektől fogva. A város támogatásával épült fel a zooiskola faépülete 1993-ban (a mai Terrárium ház). Az intézményt – magas színvonalú oktatási-nevelési munkájának elismeréseként – a Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium 1993-ban Környezetvédelmi Oktatóközponttá nyilvánította.
Egyházi István
igazgató (1986-1998)
A tanár végzettségű Egyházi István volt az, aki ritka fajokra specializálódott állatkertként határozta meg az intézmény profilját. Utóbb a Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium igazgatójaként folytatta pályafutását.
Egy különleges állatkert
A legfiatalabb: a hagyományos, önkormányzati tulajdonban lévő állatkertek közül a szegedi a legfiatalabb.
A legnagyobb: a hazai állatkertek közül a legnagyobb területen a Szegedi Vadaspark fekszik, közel 45 hektáron. Ezen nagy területnek egyenlőre még csak egy része épült be, így a fejlesztéseknek nem szab határt az állatkert kerítése…
A ritka állatok kertje: a Vadaspark a kezdetektől fogva elsősorban a ritka, veszélyeztetett állatok tartását tűzte ki célul. A története során számos olyan különleges állatot mutatott be, amelyek még Nyugat-Európában is ritkaságnak számítanak.
A fajmegmentési programokban való részvétel: hazánk állatkertjei közül Szegeden volt, és most is a legnagyobb azon fajok aránya, amelyeket nemzetközi fajmegmentési program (EEP, ESB) keretében tartanak.
Állatok tágas kifutókban: a kezdetektől a természetszerű elhelyezés volt a bemutatók kialakításának fő szempontja. Ekkora és ilyen természetes kifutókkal jó darabig csak Szegeden találkozhattak a magyar állatkertlátogatók.
A természetvédelmi mentőközpont: a Szegedi Vadaspark fogadja a legtöbb vadon sérült, elárvult, vagy éppen a határon elkobzott, jogtalanul tartott védett állatot. Ezek száma félezer is lehet évente. 2001-ben a Vadasparkot Pro Natura Emlékplakettel tüntette ki a Környezetvédelmi Minisztérium – állatkertek közül egyedüliként.
Zoopedagógia: már a kezdetektől fogva a legfontosabb feladatunk a nevelés és oktatás. Itt rendeztek elsőként zoopedagógiai konferenciát, sőt, az első főállású zoopedagógus (állatkertben dolgozó pedagógus) is itt dolgozott a hazai állatkertek közül.
Állatkerti gondozóképzés: hazánk egyetlen állatkerti gondozó képzésének a Szegedi Vadaspark ad otthont.
A fejlődő állatkert
A Szegedi Vadaspark fiatalsága okán többnyire korszerű tartóhelyekkel rendelkezett, de voltak itt is elavult ketrecek, amelyeket mielőbb fel kellett váltani, ahogy az állatkerti szemlélet, a látogatók elvárásai is változtak. Emellett megszületett egy rendelet, amely az állatkertek működését szabályozta, egyben meghatározta a férőhelyek minimális méretét is. Ezen feltételeknek 2006. december 31-ig kellett megfelelnie a hazai állatkerteknek.
Emellett nagy gondot jelentett a házak hiánya, ahol a nagyobb termetű, trópusi állatokat megfelelően el lehetne helyezni, és ahová a látogatók télen is bemehetnének. A természetvédelmi mentőtevékenység egyre inkább meghatározóbbá vált, szükség volt egy korszerű befogadóközpontra. A zoosuli is „zsugorodott” az igények növekedésével, a magas színvonalú oktató-nevelő munka feltétele egy korszerű oktatóház felépítése volt.
Dr. Gősi Gábor
igazgató (1998-2006)
Az állatkert második igazgatója, állatorvos. Itthon és külföldön egyaránt kiváló szakemberként ismerték el: elnöke volt a Magyar állatkertek Szövetségének, egyedüliként volt nemzetközi fajmegmentési program (Fehérarcú tamarin EEP) koordinátora hazánkban. Munkássága alatt az állatkert rohamos fejlődésnek indult, korszerűbbek lettek az állattartóhelyek, tovább bővült a gyűjtemény. Hosszan tartó, súlyos betegség után távozott közülünk. Emléktáblája a trópusi ház közelében található.
Jórészt állami és önkormányzati forrásokból indulhatott meg a Vadaspark korszerűsítése, melynek révén évről évre egy-egy újabb épület került átadásra. Ezen fejlesztések következtében a Szegedi Vadaspark megőrizte előkelő helyét a honi állatkertek rangsorában, továbbra is a legkorszerűbbek egyikének számított.
Fejlesztési kronológia:
2000 – Papagáj ház és röpde, japán makákó kifutó
2002 – Hópárduc és hiúz kifutók
2003 – Régi majomház felújítása, erdei kutya kifutó
2004 – Ázsia-ház (gibbon, sörényes makákó)
2005 – Dél-Amerika-ház (tapír, pókmajom, bőgőmajom, kapibara)
2006 – Oroszlán-ház
– Természetvédelmi mentőközpont és karanténházés karanténház
– Természetvédelmi Oktató Központ
– Dél-Alföldi Tanya
– Madagaszkár Ház
2007 – Jaguár-ház és kifutó, Terrárium-ház felújítása
2008 – új Főbejárat, Afrika-ház (gepárd, cerkóf, tompaorrú krokodil, pintyröpde), rozsomák kifutó
2009 – Szibériai tigris és kínai párduc kifutók
2010 – Farkas, vidra, aranysakál kifutók és madárröpdék, hangyász és pókmajomkifutók
2011 – Szavanna föld alatt és föld felett: a Zsiráfház és kifutók
2012 – Pingvinbemutató, Ázsia-ház felújítása új kifutókkal (ködfoltos párduc, binturong), kis panda kifutó
A jelen és a jövő állatkertje
A Szegedi Vadasparkban az elmúlt években jelentősen nőtt a látogatók száma, köszönhetően a folyamatos fejlesztéseknek, és a ritkaságuk mellett népszerű állatokkal is egyre gazdagodó gyűjteménynek. Sokáig évente kb. 100 ezer látogatója volt az állatkertnek, 2004. óta ez a szám folyamatosan növekszik: 2008-ban már a 171 ezret is meghaladta, 2012-ben pedig már a 200 ezret is megközelítette.
Az állatgyűjtemény növekedése is számottevő, míg 2008-ban még 132 faj 403 egyedét, 2012-ben már 195 faj, illetve alfaj 1227 egyedét tartotta nyilván a Vadaspark. Ebből 37 fajt európai fajmentő tenyészprogram (EEP), 15 fajt pedig európai törzskönyv (ESB) keretében tartunk, vagyis a „programos” fajok aránya 26,7%. Ez az arány még mindig a legmagasabb a hazai állatkertek sorában, vagyis a Szegedi Vadaspark továbbra is kimagasló teljesítményt mutat a természetvédelmi, fajmegőrző munkában.
Bár ezt a látogatók nem érzékelték, 2012-ben jelentős változás történt a Vadaspark életében. Az intézményi múltat hátrahagyva új gazdálkodási és működési formában éledt újjá, Szegedi Vadaspark Nonprofit Kft. néven. Bár a tulajdonos továbbra is Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, az új rendszer nagyobb fokú önállóságot biztosít az egyre szélesebb körű gazdálkodási tevékenységekkel foglalkozó állatkertnek. A látogatói jegyek mellett ma már saját működtetésű ajándékbolt és büfék is jelentősen hozzájárulnak a Vadaspark bevételeihez.
Veprik Róbert
igazgató (2006 óta)
Dr. Gősi Gábor mellett tanulta ki az állatkertészeti szakmát, gyűjteményi felügyelőként, majd igazgatóhelyettesként. 2006-ban vette át a Vadaspark irányítását, és folytatta a nagyívű fejlesztéseket, amelyek révén a Vadaspark egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a közönség körében. A Magyar Állatkertek Szövetségének elnöke, a Technical Assistance and Animal Welfare Committee (EAZA) tagja.
A Vadaspark fennállásának 20. évfordulóján, 2009 májusában kerültek átadásra a szibériai tigris és észak-kínai párduc bemutatók. Szintén ekkor érkezett – hazánkban elsőként – alföldi anoa, egy számukra felújított kifutóba és házba. Kisebb, de nem kevésbé értékes jövevénye volt az évnek a lapátfülű kutya, amelynek bemutatója az oroszlánház mellett épült fel.
2010-ben főként az európai állatok területe gazdagodott, európai farkas, aranysakál, vidra ház és kifutók, vízi- és erdei madár röpdék épültek pályázati támogatásból. A pályázati (Magyarország – Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007 – 2013 “2.1.3. Turizmusfejlesztés) és a városi önkormányzati támogatásából felépült Kárpát-medencei bemutató révén a Vadasparknak egy némileg kieső, de erdei környezet jóvoltából vadonbeli hangulatot árasztó területe vált modernebbé.
2011-ben adtuk át a Vadaspark addigi történetének legnagyobb mérvű fejlesztését. A 125 millió forintos beruházási költség felét EU pályázati támogatás (A Szegedi Vadaspark Látogatóbarát fejlesztése – DAOP-2.1.1/E-09-2009-0030), a másik felét Szegedi Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosította. A nagyméretű zsiráfkifutót a Szegedi Vadaspark a saját forrásaiból, illetve a Szegedi Vadasparkért Alapítvány támogatásával építette. A komplexum nem véletlenül kapta a „Szavanna a föld felett és alatt” fantázianevet, hiszen az égbe magasodó zsiráfok, a világot kissé alacsonyabbról szemlélő zebrák mellett olyan különlegességeket is bemutat, mint a talajszint alatt élő csupasz turkáló, vagy a talajszinten villámgyorsan mozgó rövidfülű elefántcickány.
(Fotó: Endrédi Lajos)
2012-ben Szegeden egyértelműen újdonságnak számító terület képviselői gazdagították az állatgyűjteményt. Egy kisebb tengerfoltként pápaszemes pingvinek vehették használatba a szintén pályázati és városi támogatásból (Magyarország – Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program) készült házukat és medencéjüket.
Ugyanebben az évben az Ázsia-ház is felújításra került. A binturongok és az igazi ritkaságnak számító ködfoltos párducok mellett itt került elhelyezésre az állatcsempészetet és az ellene való küzdelmet bemutató CITES kiállítás, valamint Fábián Tamás emlékkiállítása, csodaszép ásványkülönlegességekkel.
A programjainkat, rendezvényeinket tekintve is sokat fejlődtünk. Az évről évre egyre népszerűbb Zoo Típusú Találkozások állatbemutatóinkon 2012-ben már kb. 45 ezren vettek részt. Az elmúlt években a hagyományos rendezvényeink mellett nagy sikert aratott a Szegedi Szimfónikus Zenekar koncertje, illetve a NAV pénzügyőrségének bemutatója is. Zoopedagógusaink több mint 300 foglalkozást tartottak óvodás, iskolás, és egyetemista csoportoknak, nyári táboraink minden évben nagy népszerűségnek örvendenek.
Fejlesztéseink 2013-ban is folytatódtak. Új bemutató egy több mint 160 négyzetméteres, 2 méter mély medencét foglal magába, amely 3-4 borjúfókának ad otthont. A korszerű megoldásnak köszönhetően látogatóink a víz alatt is láthatják az állatokat. Etióp-bemutatónkban ritka afrikai keselyűfajok (füles és fehérhátú keselyűk) és dzseláda páviánok kerülnek elhelyezésre. Szintén 2013-as szenzáció a „fehér” oroszlánok első bemutatkozása a Vadasparkban.
2014-ben az európai bemutató területen került sor fejlesztésre. Kültéri terráriumok készültek, ahol a világ harmadik állatkertjeként mutatja be a Vadaspark a rákosi viperát, emellett felépült egy nagy, hazai szarvasfajokat és muflonokat bemutató kifutó is. A legfontosabb részét a fejlesztésnek, a barna medvéknek, valamint tarvarjaknak és mormotáknak otthont adó komplexumot 2015. márciusában adtuk át a nagyközönségnek. 2016-ban egy újabb földrészt idéztünk meg, immár Észak-Amerika két jellegzetes rágcsálójával, fakúszó sülökkel és társas prérikutyákkal is találkozhatunk a szintén az északi kontinensen is előforduló pumák szomszédságában.
A következő év már egy újabb nagy fejlesztésről szólt, pontosabban annak előkészítéséről, pályázati támogatásáról, majd magának az építkezés megkezdéséről. A Vadaspark eddigi történetének legnagyobb és egyik legjelentősebb beruházása, egy ázsiai elefánt bemutató komplexum felépítése kezdődött ugyanis el 2017 második felében. Mindezek alapján elmondható, hogy 2018 az elefánt éve volt a Vadasparkban, hiszen a szakmai és közönség szempontok szerint egyaránt jelentős állat érkezése mindenképpen óriási „szintlépést” jelent a vonzerőnket és működésünket tekintve. A bemutatórendszerben szarvcsőrű madarak, kiskarmú vidrák is láthatóak.
2019-ben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Vadaspark, amelyet mi mással ünnepelhettünk volna méltóbban, mint egy újabb nagyszabású projekt elindításával. Az új állatfaj, amely tovább gazdagítja a gyűjteményünket, egy újabb vastagbőrű ritkaság: az indiai vagy más néven páncélos orrszarvú. Az eddigi trendünknek megfelelően nem csak az állat igényeinek optimális tartóhelyet építettük, hanem egy olyan bemutatót, amely az észak-indiai tájat és kultúrát idézi. Az első indiai orrszarvú, a kétéves Csülök 2020. augusztus végén érkezett a Nyíregyházi Állatparkból.
A jövőt firtató kérdések jóval nehezebben megválaszolhatóak, mint a múltbeli eseményekre vonatkozók. Ha a Vadaspark továbbra is tartani tudja azt a töretlen fejlődést, amelyet az elmúlt években mutatott, mindenképpen várható, hogy a gyűjtemény tovább bővül. A kívánságlista sztárjai a vastagbőrűeken túl az emberszabású majmok, nagyméretű hüllők, a trópusi házak kincseiként ragyogó egzotikus állatok. Mi és mikor fog ezekből megvalósulni? Erre most nem tudunk pontos választ adni, hiszen ezek megvalósítása jelentős külső forrásokat igényel, mindenesetre a célunk az, hogy a Vadaspark gyűjteménye, vonzereje és aktív szerepe a természetvédelemben és oktatásban a továbbiakban tovább bővüljön!
A fajok menedéke
Az állatkertekben járva, vagy a sajtóhíreket olvasva sokszor találkozhatunk a „fajmegmentési program”, vagy éppen „tenyésztési program” kifejezésekkel, vagy esetleg idegenül hangzó rövidítéseikkel: EEP és ESB. Sajnos, nagyon kevesen ismerik, mit jelentenek ezek a programok, annak ellenére, hogy nagy a szerepük az európai, hazai állatkertek természetvédelmi munkájában. Kiemelten igaz ez a Szegedi Vadasparkra, ahol arányaiban legtöbb „programos” fajjal találkozhatunk.
Az EEP az European Endangered Species Program rövidítése, amelynek szó szerinti fordítása: Európai Veszélyeztetett Fajok Program, de inkább fajmegmentési, fajfenntartó tenyészprogramként nevezi az állatkerti szakzsargon. Az ESB az European Studbook, vagyis az Európai Törzskönyv rövidítése. Mind a két program, amely egy adott fajhoz, vagy alfajhoz kötődik, az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) keretében működik.
Az első ESB, vagyis az Európai Törzskönyvi Program 1923-ban alapult, európai bölények nyilvántartásba vételére. Az állatkerti program sikerének tudható be, hogy az akkor kipusztulás szélén álló ritka emlős ma is él. Utóbb más vadon kihalással veszélyeztetett, de állatkertben szaporítható állatokra indult törzskönyvi program.
Az EEP 1985-ben alakult, német állatkertek kezdeményezésére, akkor még csak 9 ország 26 állatkertjének közreműködésével. A cél a veszélyeztetett fajok állatkerti tartásának és tenyésztésének koordinálása volt, egyben a velük folyó szakmai és tudományos munka hatékonyabbá tétele. A program egyik hozadéka az is, hogy a szervezett szaporítás eredményeként már nincs szükség a természetben született állatok befogására, hogy csökkentsék a beltenyészettséget. Az első hat faj: szakállas keselyű (Gypaetus barbatus), kongói páva (Afropavo congensis), vörös panda (Ailurus fulgens), szibériai tigris (Panthera tigris altaica), okapi (Okapia johnstoni), jávai kancsil (Tragulus javanicus). Jelenleg a hatból kettőben vesz részt a Szegedi Vadaspark.
A kedvező tapasztalatok után több faj programja is követte az elsőket. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége tulajdonképpen az EEP programok magasabb szintű koordinációjára alakult, 1992-ben. A különböző programok magasabb szintű szerveződési szintje a Taxonomy Advisory Group (TAG) lett, amely az adott rendszertani csoportokba tartozó programokat foglalja magába. Ma már 42 TAG működik, több mint 150 EEP-vel és közel 140 ESB-vel.
European Studbook – ESB
A törzskönyvi program elsődleges feladata az állatkerti egyedek nyilvántartásba vétele, az állomány genetikai és létszámbeli változásainak nyomon követése. A törzskönyv vezetője kérdőívek segítségével gyűjti az adatokat az egyes állatkertek szakembereitől, majd az eredményeket összegzi, elemzi. Javaslatot tesz bizonyos egyedek cseréjére, szaporítására, hozzá fordulhatnak azok az állatkertek, amelyek fogadót keresnek a szaporulatnak, vagy éppen új egyedet kívánnak beszerezni. A törzskönyvezető indokolt esetben javaslatot tehet a programjának magasabb szintre való emelésére, vagyis az EEP-vé alakulásra.
European Endangered Species Program – EEP
Jóval magasabb szintű és irányítottságú program, mint a törzskönyv. A feladata az adott faj vagy alfaj állatkerti tartásának koordinálása, egy fenntartható, megfelelő egészségű és genetikai variabilitású (minimum 90%) állomány jöjjön létre, illetve maradjon fenn az állatkertekben. Egy ilyen állatkerti populáció bázisául is szolgálhat adott esetben a faj természetes élőhelyére való visszatelepítésének, természetesen csak ott, ahol ennek fennáll a lehetősége (az élőhely is megfelelő védettséget élvez, valamint képes eltartani több egyedet az adott fajból). A vadon már kipusztult arany oroszlánmajmok (Leontopithecus rosalia), valamint a kardszarvú antilopok (Oryx dammah) visszatelepítésének sikere mutatja az EEP ezen távlati elképzeléseinek jogosságát.
A programot fajkoordinátor irányítja, akit a faj tartásában járatos állatkertes szakemberek közül választanak ki. Sokáig Dr. Gősi Gábor volt az egyetlen magyar állatkerti szakember, aki ilyen programot vezetett, de jelenleg (2010-ben) is csak egy állatkertész (Vidákovits István, Budapest) képviseli hazánkat a koordinátorok között. A fajkoordinátor munkáját a szintén választott szakemberekből álló EEP-tanács segíti, illetve hoz döntést kiemelt ügyekben.
Az EEP-ben csak az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének tagállatkertjei vehetnek részt, amelyek szakmai munkájukon kívül éves tagdíjukkal is hozzájárulnak a programok sikeréhez. A Szegedi Vadasparkban, a teljes gyűjteményhez képest kiemelkedően sok „programos” faj található (több mint 25%).
Együttműködés a programokkal
A fajmegmentési, szaporítási programok sikere elsősorban a részt vevő állatkertek együttműködési kézségétől függ. Gyakorlatban ez a következőképpen zajlik.
Ha a Szegedi Vadaspark úgy dönt, hogy részt kíván venni egy ilyen programban, elsőként biztosítani kell a faj számára megfelelő helyet, számítva arra, hogy sikeres szaporítás esetén annak több egyedét is tartani kell. A lehetőségek felmérése mellett a Vadaspark szakemberei felveszik a kapcsolatot a Taxonomy Advisory Group (TAG) vezetőjével, hogy az adott fajcsoportból melyiket ajánlja, pontosabban melyik faj esetében lenne nagyobb szükség új résztvevőre a programban. Az ajánlása szerint keressük meg az adott EEP fajkoordinátorát, akivel egyeztetünk a lehetőségekről. Előfordulhat, hogy ritkább fajok esetében, amelyre nagy az érdeklődés az állatkertek részéről, hosszú, több éves várólisták alakulhatnak ki.
A koordinátor szakmai tanácsokat tud adni a ház, kifutó kialakítására, a takarmányozási és állategészségügyi ismeretekkel kapcsolatban, egyben megadja a minimumkövetelményeket is. Ha mindezt elfogadtuk, és biztosítottak a tartási feltételek, indulhat az állat beszerzésének szervezése a koordinátori ajánlás szerint, amelyet minden EAZA-tag állatkertnek kötelezően el kell fogadnia. A fogadó állatkertek részéről költségek csak a szállítás lebonyolításában merülnek fel, többnyire adományként, vagy úgynevezett tenyészkihelyezés formájában utaznak az állatok.
A fajkoordinátor határozza meg, hogy az állatkertekben élő egyedek közül melyik szaporodhat, melyik nem. Az olvasó itt némi ellentmondást érezhet, hiszen milyen tenyésztési program az, ahol nem minden egyedet engednek szaporodni? Az állatkertekben az állatok jóval tovább élnek, mint vadon, így hamar túlszaporodhatnak a tartókapacitáshoz képest. Előfordulhat, hogy egyik nemből van túl sok, többnyire hímekből alakulhat ki felesleg. Kis méretű populáció esetén sem jó, ha bizonyos egyedek jól, a mások rosszul szaporodnak, hiszen ez a genetikai variabilitás csökkenéséhez vezethet. A fajkoordinátor a fenti okok alapján tehát korlátozhatja a szaporítást, azon célból, hogy a teljes állomány fenntartható és egészséges maradjon.
Az a kérdés is felmerülhet, hogy ha ilyen sok van állatkertekben egyes veszélyeztetett állatfajból (pl. a szibériai tigrisből több él állatkertekben, mint vadon), vajon miért nem juttatnak belőlük vissza a természetbe. Sajnos, erre nem mindig van mód. A példaként hozott szibériai tigrisek esetében a természetes élőhely annyira beszűkült, hogy nem is lenne képes több tigris eltartására. A megoldás első körben az élőhely védelme és növelése lehet, amit utóbb követhet a visszavadítási program.
Szaporulat elhelyezésében szintén a fajkoordinátor ajánlásai az irányadóak. A Szegedi Vadasparkban született programos állatok számos nyugat- és közép-európai állatkertet gazdagítottak, sőt, észak-amerikai és ázsiai állatkertekben is élnek szegedi származású állatok.
