Pelyhesen is kelepeltek – bemutatkozik hét mentett gólyánk! – fotók és videó

Többen még apró, pelyhes gólyafiókaként érkeztek, mások már picit nagyobban, de mindegyikük más történetet hozott magával: volt, aki kiesett vagy kiugrott a fészekből, mások pedig áramütésben vagy viharban elpusztult szüleik után maradtak árván. Egyvalamiben azonban már akkor is igazi gólyák voltak: aprócska csőrükkel pelyhes fiókaként is lelkesen kelepeltek – gondozóik legnagyobb örömére.

De mi is az a kelepelés? A gólyák jellegzetes „beszéde”, amelyet nem a hangjukkal, hanem csőrük gyors nyitásával és összecsattogtatásával keltenek. Így üdvözlik egymást, jeleznek társaiknak, és különböző társas helyzetekben kommunikálnak – erre pedig már a fiatal gólyák is képesek.

Összesen heten kerültek a Mentőközpontunkba, gondozóik azóta is nagy odafigyeléssel és odaadással nevelik őket. Ennek köszönhetően mára szépen megnőttek: igazi „nagymadarakká” cseperedtek. Gondozóik igazán beszédes neveket választottak nekik: a 8 honfoglaló magyar törzs után – egy apró változtatással – Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi nevet kapták. Így már a neveik is összetartozásuk történetét mesélik.

Rövidesen elég ügyesek és erősek lesznek ahhoz, hogy megkezdjék önálló életüket a természetben, akkor pedig elköszönünk tőlük.

Mit tegyünk, ha madárfiókát találunk?

Nem minden földön talált fióka árva vagy szorul mentésre – van, akit a szüleik így is gondoznak és visszamennek értük, van, aki már a repülést tanulja. Ezért mielőtt magunkkal vinnénk, érdemes szakember segítségét kérni. Ha azonban a madár még pelyhes, sérültnek vagy legyengültnek látszik, nincs a közelben szülő, illetve közvetlen veszélyben van, ne próbáljuk otthon felnevelni, és ne etessük vagy itassuk erővel! Vegyük fel a kapcsolatot egy madármentő állomással vagy a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósággal, ahol megkapjuk a szükséges útmutatást.