Angol: Red-cheeked gibbon
Francia: Gibbon à joues jaunes
Német: Südlicher Gelbwangen-Schopfgibbon
Román: Gibonul cu faţă aurie
Szerb: Žutoobrazi gibon
Rendszertan: Főemlősök rendje/Gibbonfélék családja
Elterjedés, élőhely: Ázsia déli felének alacsonyabban fekvő trópusi esőerdői.
Természetvédelmi helyzete: Veszélyeztetett (endangered), CITES I., EEP.
Testtömeg: 7-8 kg
Testhossz: 45-65 cm
Marmagasság: 60 cm
Táplálkozás: Levelek, gyümölcsök, virágok, néha rovarok.
Szaporodás: 7-8 hónapos vemhesség után 1 utód születik.
Élettartam: 25 év
Szociális viselkedés: Kisebb nagyobb csoportokban él, ezeken belül monogám párokban.
Színváltós bunda
Az újszülött kölyök bundája világossárga, majd néhány hónap múlva feketére színeződik és csak az arca marad sárga. A hímeknek ez lesz a végleges színük, de a nőstények szőre ismét sárgás árnyalatúra vált mire elérik az ivarérettséget. Termetük is kisebb marad a hímekénél.
Gibbonduett
Területük jelzésének egyik formájaként a hím és a nőstény közösen énekel.
Esőerdei akrobaták
Helyváltoztatási módjuk az állatvilágban egyedülálló: függeszkedve, fogásról-fogásra haladnak anélkül, hogy közben lábukat használnák. Lélegzetelállító könnyedséggel képesek pillanatok alatt méteres szintkülönbségeket megtenni, 8-10 méteres szabad tereket átívelni. E laza mozgást különleges anatómiájuk teszi lehetővé: míg az ember esetében a kar a test hosszának harmada, addig a gibbonoknál több mint két és félszer hosszabb a testnél. A talajon vagy vastagabb faágakon két lábon, felegyenesedve képesek menni úgy, hogy közben karjaikkal egyensúlyoznak.
Gibbon, mint gyógyszer?
A gibbonok és az emberfélék (Hominidae – a nagy emberszabású majmok és az ember) evolúciós fejlődése körülbelül 18 millió éve vált szét, így egyfajta másodunokatestvérünknek tekinthetjük ezeket a légi akrobatákat. Feltehetően Délkelet-Ázsiában élhetett a közös ősünk, amely egy kisebb méretű, fákon élő majomfaj lehetett. Jelenleg 4 csoportra osztják a 12 (más kutatók szerint 15) gibbon-fajt. A bóbitás gibbonok csoportja, ahová az aranyarcú gibbon is tartozik, elsőként, kb. 10 millió éve vált el a többitől.
Bár a gibbonokról pozitív kép él a kelet- és délkelet-ázsiai kultúrákban, ez nem akadályozza az embereket abban, hogy kíméletlenül vadásszanak rájuk, és elpusztítsák életterüket. A befogott fiatal egyedeket hobbiállatként csempészik tovább (ekkor a szülőket megölik), de nem elhanyagolható mértékű a húsukért való vadászatuk sem, ráadásul különleges gyógyerőt tulajdonítanak egyes testrészeiknek, szerveiknek.
Kínában az eredeti élőhelyük 99%-át már elpusztította az ember. A feldarabolódott területen a párban élő, territóriumokhoz ragaszkodó gibbonok szaporodása is lelassult. A legveszélyeztetettebb két faj a Kínában élő hainani gibbon (Nomascus hainanus) és az észak-vietnami szürkebóbitás gibbon (Nomascus nasutus).
Az aranyarcú gibbon európai fajmegmentési programja (EEP)
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) keretében 7 fajmegmentési és 1 törzskönyvi program foglalkozik a gibbonokkal. Az aranyarcú gibbon programjában 2011-ben 14 állatkert vett részt, összesen 26 egyeddel.
Szegeden régóta látható gibbon, közöttük Kaszat, az ember által nevelt bóbitás gibbon igazi állatkerti kedvencként volt ismert. Viszont párja nem volt, egy öreg fehérkezű gibbonnal élt együtt. Miután az elpusztult, Kaszat nehezen tűrte az egyedüllétet, ezért megkerestük a fajmegmentési program vezetőjét. Sajnos, ő nőstényt nem tudott biztosítani, de felajánlotta annak a lehetőségét, hogy Kaszat egy másik, francia állatkertben kapjon párt, így helyére Szegedre érkezhetne, egy hím és egy nőstény gibbon (igaz más faj). Bármekkora kedvenc is volt Kaszat, az ő és a fajmegmentési programok érdeke az volt, hogy végbemenjen a csere. Ekkor érkezett Rafael az angliai Monkey World-ből, valamint Melanie Franciaországból. Mindez az állatkertek és a fajmegmentési programok szükséges együttműködésének egy jó példája, amely időnként az intézmények részéről szükséges „lemondással” is járhat az adott állat és a faj érdekében.
A döntés jónak bizonyult, hiszen Rafael és Melanie utódjaként 2012. január 19-én megszületett Jáde, a Magyarországon elsőként született aranyarcú gibbonkölyök.
A gibbon örökbefogadója:
– Dr. Lőrincz György
– Szabolcs Szebeni
– Csombó Hajnalka
– Pocsai Viktor
– Csernók Fanny és Török Tamás
– Huzián Kata és Ferencz Krisztián
– Mári Tamás Dezső
– Tápai Tamás “TAPI”
– Kis Ádám
– Szegedi Decathlon dolgozói
– Varga Dávid Pál