Angol: Red-and-green maraw
Francia: Ara chloroptere
Német: Grünflügelara
Román: Papagalul Ara
Szerb: Tamnocrvena ara
Rendszertan: Papagájalakúak rendje/Papagájfélék családja
Elterjedés, élőhely: Amerika erdős, mocsaras területei
Természetvédelmi helyzete: nem veszélyeztetett
Testtömeg: 1,25-1,7 kg
Marmagasság: 130 cm
Szárnyfesztávolság: 125 cm
Táplálkozás: magvak, gyümölcsök, bogyók
Szaporodás: 26-28 napos kelési idő után 1-3 fióka kel ki
Élettartam: 60-80 év
Szociális viselkedés: a hím és a nőstény életre szóló párt alkot.
Méregtelenítő kúra
A zöldszárnyú arapapagájok bátran fogyasztják az esőerdők által gazdagon kínált gyümölcsöket, bogyókat, magvakat, még akkor is, ha némelyikük mérgező anyagot tartalmaz. Mégsem származik káruk belőle, ugyanis ösztönösen tudják, hogyan méregteleníthetik szervezetüket. Időnként felkeresik a folyókat kísérő agyagban gazdag partfalakat, s csipegetnek belőle. A különféle ásványi anyagokból, mint például a kaolinból álló agyag ugyanis igen hatékonyan köti meg a méreganyagokat. Ez a viselkedésmód nemcsak az arapapagájokra, hanem más madarakra, sőt emlősökre is jellemző, például a tapírokra és az erdei kutyákra.
Repülő diótörő
Bár hazai madaraink között is akadnak igen erős csőrűek, mint például a meggyvágók, sok papagájé erősebb, mint egy harapófogó. Ezáltal a legkeményebb maghéjakat is képesek összeroppantani és így megszerezni a benne lévő tápláló magot. Csőre arra is alkalmas, hogy a papagájokra oly’ jellemző “csőrön csüngést” is rendszeresen végezhesse, hiszen elbírja még nagy testét is.
A zöldszárnyú ara örökbefogadója: