Angol: Vicuna
Francia: Vigogne
Német: Vikunja
Román: Vicuna
Szerb: Vikunja
Rendszertan: Párosujjú patások rendje/Tevefélék családja
Elterjedés, élőhely: Amerika magasan fekvő, füves területei
Természetvédelmi helyzete: sebezhető
Testtömeg: 40-65 kg
Testhossz: 1,2-1 , 9 m
Marmagasság: 0,7-1 m
Táplálkozás: fűfélék
szaporodás: 340 napos vemhesség után 1 csikó születik
Élettartam: 15-20 év
Szociális viselkedés: egy domináns hím alkot csapatot több nősténnyel és a fiatalokkal. Az agglegény hímek akár 150 fős csoportot is alkothatnak.
Törékeny túlélő
A vikunya vékony teste, karcsú lábai és hosszú nyaka révén a tevefélék legkecsesebb tagja. Bár rokonai is jól bírják a szélsőséges körülményeket, e faj szívósságban felülmúlja őket, ugyanis 6 000 méteres tengerszint feletti magasságban is könnyedén közlekedik a sziklás terepen. Ez úgy lehetséges, hogy az azonos testméretű emlősökhöz képest tömege 50%-kal kevesebb, szíve nagyobb és vérében több a vörösvértest, így hatékonyabban köti meg az oxigént.
Aranygyapjú
Hiába azonban a csodálatos alkalmazkodás, az emberi kapzsiság elől ezek sem mentették meg a vikunyák nagy részét. Kevésen múlott, hogy az európai hódítók miatt kihaljon ez a faj. Bundája ugyanis a legfinomabb, legkönnyebb gyapjú a világon, s ára az aranyéval vetekedett. Az eredetileg itt élő inkák is hasznosították szőrét, de úgy szerezték meg, hogy a vadon legelő csapatot szűk völgyekbe hajtva megnyírták az állatokat, majd szabadon engedték őket. Az európaiak egyszerűen leölték a vikunyákat, és így jutottak az értékes gyapjúhoz. Szerencsére még időben védelem alá kerültek, és az indiánok oltalmában megmenekülhettek a kipusztulától.
Túl jó sor
A tevefélék ősi párosujjú patásokból fejlődtek ki körülbelül 45 millió éve Észak-Amerikában. A család első ismert képviselője a nyúl méretű Protylopus volt. Az évmilliók soran nagy változatosságot értek el. Az Oxydactylus zsiráfszerű volt, a Titanotylopus marmagassága pedig a 3,5 métert is elérte. Mindössze 2-3 millió éve indult el terjeszkedésük a többi kontinensre, elsőként Ázsiát és Dél-Amerikát meghódítva. Mára egyedül Észak-Amerikában pusztultak ki a tevefélék, aminek az éghajlatváltozás és az ember megjelenése egyaránt oka lehetett. Dél-Amerikában csak két faj maradt fenn a számos lámaféle közül: a vikunya és a guanakó. Ma már nem számít veszélyeztetettnek, hiszen közel 350 ezer vikunya él vadon, volt olyan időszak, amikor a kipusztulás fenyegette a fajt. 40 évvel ezelőtt a legkritikusabb helyzetű dél-amerikai állatok egyike volt, száma kb. 6000-re csökkent le a túlvadászat következtében.
A vikunyák európai fajmegmentési programja (EEP)
Jelenleg 220 egyedből áll a vikunya európai fajmegmentési programja, ami elegendő számnak tűnik az állatkerti állomány fenntartására. Azonban a szám nem minden, az állatok koreloszlását is figyelnie kell a program vezetőjének. Az az egészséges, stabil populáció, amelyben közel hasonló számú nőstényt és hímet találunk, a fiatalok vannak többségben és az idősebb generációkba tartozók száma egyenletesen csökken. Ha a korfa „háromszöge” túl széles alapú, akkor túl fiatal (sok a fiatal egyed és nagy a halandóság), ha a háromszög eltűnik, vagy éppen oszlop alakú, akkor öregedő populációról beszélünk (sokáig élnek az egyedek, de kevés az utód).
A Szegedi Vadasparkban valamennyi dél-amerikai teveféle megtalálható, a guanakó és háziasott formája, láma, valamint a vikunya és a belőle háziasított alpaka is.
A vikunya örökbefogadója: