Angol: Pygmi slow loris
Francia: Loris paresseux pygmée
Német: Plumplori
Román: Nycticebus pygmaeus
Szerb: Patuljasti nilski konj
Rendszertan: Főemlősök rendje/Lajhármakifélék családja
Elterjedés, élőhely: Délkelet-Ázsia esőerdői
Természetvédelmi helyzete: veszélyeztetett
Testtömeg: 1 kg
Testhossz: 15-25 cm
Táplálkozás: Gyümölcsök, ízeltlábúak, kisebb gerincesek
Szaporodás: 186 napos vemhesség után 1 kölyök születik
Élettartam: 15-20 év
Szociális viselkedés: laza csoportokban élnek
Kicsi, de „erős”
Kicsi, és, amint neve jelzi, általában lassú mozgású is, – bár rendkívül fürge is tud lenni – mégsem teljesen védtelen.
Ha megriad, elkezdi nyalogatni a könyökét. Ekkor az ott lévő mirigyből méreg kerül a szájába, majd a harapott sebbe. Ez a méreganyag nagyobb állatokra és az emberre is veszélyes lehet: heves, életveszélyes allergiás sokkot válthat ki a szervezetből.
Éjszakai életmódot folytat, alkonyat után jar táplálékot keresni. Territóriumának határait vizeletével jelöli meg.
A vietnami piacokon a törpe lajhármakit gyakran árusítják házikedvencnek – vagy éppen gasztronómiai csemegének. A legnagyobb veszélyt azonban a nagyarányú erdőpusztítás jelenti. Az esőerdők az utóbbi évtizedben eredeti területük töredékére zsugorodott. Jobbára csak kis erdőfoltok maradtak, amelyeknek populációi elszigetelődnek egymástól, így fennáll a beltenyésztés és az ebből következő genetikai leromlás veszélye. Ráadásul a még meghagyott maradványerdők sincsenek biztonságban: pusztításuk tovább folyik, így elképzelhető, hogy a jövőben nem is lesz olyan terület, ahol ez a bájos állatka fennmaradhat.
A törpe lajhármaki örökbefogadói:
– Ávéd Flóra