Angol: Northern bald ibis
Francia: Ibis chauve
Német: Waldrapp
Román: Hermit ibis
Szerb: Ćelavi ibis
Rendszertan: Gólyaalakúak rendje/Íbiszfélék családja
Elterjedés, élőhely: Afrika, Európa, és Ázsia száraz, füves területeit, sziklafalait, folyópartjait kedveli.
Természetvédelmi helyzete: a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint súlyosan veszélyeztetett. CITES I. EEP.
Testtömeg: 1200-1400 g
Testhossz: 60-67 cm
Szárnyfesztávolság: 125-135 cm
Életmód, táplálkozás: nappali állat, ragadozó. Csigák, rovarok, pókok, földön fészkelő madarak, kisemlősök szerepelnek az étrendjében.
Szaporodás: tojásokkal szaporodik, melyek kelési ideje 24-25 nap.
Utódok száma: 2-4 fióka.
Élettartam: 10-15 év.
Szociális viselkedés: kolóniákban él.
Az európai tarvarjú egészen a középkorig nemcsak Észak-Afrikában és a Közel-Keleten élt, hanem előfordult az Alpok térségében és Dél-Európában is.
Volt, még van, de lesz-e?
2005-ben vadon már csak kb. 450 madár élt, fogságban nagyjából 2000.
Ma Marokkó, Törökország és Szíria egy-egy kis területén élnek populációk, illetve Ausztriába telepítették vissza.
Az egyedszám drasztikus csökkenésének több oka is volt, van: a vadászat – régebben, főként a fiókákat gyűjtötték étkezési célokra -, a táplálkozó területek megváltozása és a rovarölő szerek hatása a mérgezés, illetve a táplálékállatok pusztítása miatt.
A tarvarjú örökbefogadója:
– Domonkos Gizella