Angol: Common crane
Francia: Grue cendrée
Német: Grauer Kranic
Román: Cocorul
Szerb: Sivi ždral
Rendszertan: Darualakúak rendje/Darufélék családja
Elterjedés, élőhely: Európa és Ázsia sztyeppés, vizes területein él.
Természetvédelmi helyzete: Kevésbé aggasztó helyzetű (Least concern), CITES II., Magyarországon védett!
Testtömeg: 4,6-6 kg
Magasság: 100-120 cm
Szárnyfesztávolság: 190-220 cm
Táplálkozás: Fűfélék, növényi hajtások, rovarok, halak, madarak, kisebb emlősök.
Szaporodás: 28-30 nap után 2 fiókája kel ki a tojásokból.
Élettartam: 20 év.
Szociális viselkedés: Nyáron párban, télen csoportban él.
Régen itt is …
A 20. század elejéig a Kárpát-medencében is költött a szürke daru. A gödényekhez hasonlóan a mocsaras, zsombékos, zavartalan területeket kedvelte, melyekből bőven volt hazánk területén a folyószabályozás előtti időkben. Leírások szerint valamikor a szegedi piacon árulták is ezeket a madarakat táplálkozási célból, s nagy divat volt a daru kunkorodó faroktollát a legénykalap mellé tűzni. Sok helyen tartották házi állatként is.
Az árvizek kisebb területen való és gyorsabb lefolyása miatt azonban az élő- és fészkelőhelyek olyannyira megváltoztak, hogy alkalmatlanná váltak e madarak számára. Utolsó fészkelését a Balaton mellett, a Fonyódi-lápon jegyezték fel, bár 2015-ben figyeltek meg költést, igaz csak 1 pár esetén. Manapság is megjelennek ugyan hatalmas csapatok hazánk területén, de csak néhány hetet töltenek itt vonulásuk közben ősszel, októbertől, decemberig. Ilyenkor a táplálék mennyiségétől függően nappal szántókon, gyepeken keresgélnek elszóródott gabonamagvak, rovarok és egyéb táplálék után, az éjszakát pedig lecsapolt halastavakon, vizes pusztai területeken töltik. Amikor hidegre vált az idő, de főként ha sok hó esik, továbbhúznak Európa déli illetve az észak-afrikai és kisázsiai telelőterületekre, bár az utóbbi években előfordult, hogy néhányan átteleltek. Tavasszal nem töltenek nálunk sem sok időt, hanem igyekeznek vissza az Eurázsia északi részén lévő erdős, sztyeppés, vizes költőterületekre.
A Hortobágy az európai daruállomány kiemelt fontosságú gyülekezőhelye, de Szeged határában a Fehér-tónál is gyakori, hogy tízezres nagyságrendben gyűlnek össze, és a Hódmezővásárhely közelében lévő Kardoskúti Fehértónál is éjszakáznak csapatok. Ez időtájt nem ritka, hogy Szeged városközpontjában is heteken keresztül hallani trombita szerű hangjukat, azaz krúgatásukat, amint reggel vagy este átrepülnek a város felett. Ezeken a területeken évek óta az őszi programok egyike a darules. A nemzeti parkok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei rendszeresen hirdetnek olyan délutáni programokat, mely során vezetésükkel csodálhatjuk meg e madarak esti behúzását. Nem akármilyen élmény, amikor az ember feje felett néhány tíz méter magasan több ezer daru repül el a naplemente színeivel tarkított vagy éppen ködös, sejtelmes égen.