Természetvédelmi Mentőközpont

Közlemény (2024. október 30.): a mai naptól visszavonásig a Vadaspark madárinfluenza járványhelyzet miatt nem tud madarakat fogadni a természetvédelmi mentőközpontjába.

Kevésbé ismert, hogy az állatkertek egyben regionális természetvédelmi mentőközpontokként is működnek. Nagy számban fogadnak megsérült vadállatokat, elárvult kölyköket, fiókákat, vagy éppen engedély nélkül szállított, tartott, majd a hatóságok által elkobzott állatokat. A Szegedi Vadaspark ebből a szempontból is kiemelkedik a hazai állatkertek sorából, főleg a határhoz való közelsége miatt jelentős a szerepe az ilyen állatok befogadásában. Különösen azóta, hogy a déli határaink egyben az Európai Unió határaivá is váltak. Így többször előfordult az elmúlt években, hogy egyszerre több száz állatot kellett fogadnia a Vadasparknak.

Fotó: árva vidrakölyök (Endrédi Lajos)

Fotó: árva vidrakölyök (Endrédi Lajos)

A Vadaspark a mentőtevékenységét a természetvédelmi és állategészségügyi hatóságokkal, nemzeti parkokkal és civil szervezetekkel együttműködve végzi. Nagy segítségünkre vannak azok a jóérzésű emberek, akik pénzt és időt nem kímélve igyekeznek eljuttatni a mentőközpontba a „talált” vadállatokat. Így évente több mint félezer, esetenként ezret is meghaladó számú állat érkezik a Vadasparkba. 2006-ban a fogadókapacitás növelése, a megfelelő színvonalú tartás és ellátás érdekében épült fel a Természetvédelmi Mentőközpont és Karantén-ház, az állatkert gazdasági bejáratánál. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium összesen 19.331.000 Ft-tal támogatta a Mentőközpont felépültét, amelyhez a Vadaspark még 3,5 millió Ft-tal járult hozzá. A jelentős beruházás révén felépült komplexum értékét mutatja, hogy rövidesen hazánk egyetlen Európai Unió szabványnak megfelelő karanténjaként fog működni.

Fotó: botulizmusban megbetegedett madarak kezelése (Endrédi Lajos)

Fotó: botulizmusban megbetegedett madarak kezelése (Endrédi Lajos)

A beérkezett állatokat a Vadaspark állatorvosa megvizsgálja, ellátja. Ha nincs esély a gyógyulására, elaltatva rövidíti meg azok szenvedését. Természetesen a legfőbb cél a meggyógyításuk, illetve – együttműködve a hivatalos természetvédelemmel – az élőhelyükre való visszajuttatásuk. Esetenként, ha a sérülése vagy az emberhez való túlságos kötődése okán vadon már nem tudna az állat életben maradni, az állatkertben maradhatnak. Főleg gyakoribb énekesmadarak (pl. feketerigó), ragadozó madarak (pl. egerészölyvek), fehér gólyák, bagolyfiókák kerülnek a Mentőközpontba. Nyáron sokszor tömegesen érkeznek a botulizmusban megbetegedett vízimadarak, amelyek megfelelő ellátás nélkül biztos elpusztulnának.

Fotó: így csempészték a szalakótákat (Endrédi Lajos)

Fotó: így csempészték a szalakótákat (Endrédi Lajos)

A kobzott, főként egzotikus állatok nagyobb kihívást jelentenek. Nemcsak különleges igényeik miatt, hiszen az ő esetükben nagyon kevés az esély arra, hogy visszakerülhessenek az élőhelyükre. A csempészek ugyanis nem jegyzik, hol fogták ezeket a madarakat, nem tudjuk, hová kellene őket visszaszállítani. A zárt, szűk helyen szállított, legyengült madarak könnyen kapnak fertőző betegségeket, így komoly egészségügyi kockázattal is jár a velük való munka, állatra és emberre nézve egyaránt. A szigorú karantén előírások betartása ekkor válik különösen indokolttá. Leginkább hazai és egzotikus madarakat, szárazföldi teknősöket igyekeznek nagy számban az Unió területére csempészni (mint a fotón látható szalakótákat). Sokszor előfordul, hogy az állat tudatlan tulajdonosa nem rendelkezik megfelelő származási igazolásokkal. Így került, az elkobzásuk után több nagy papagáj, sőt, még egy szavanna cerkóf is Vadasparkba.