Angol: Great grey owl
Francia: Chouette lapone
Német: Bartkauz
Román: Huhurezul barbos
Szerb: Laponska sova
Rendszertan: Bagolyalakúak rendje/Bagolyfélék családja
Elterjedés, élőhely: Európa, Ázsia és Amerika fenyvesei, mocsarai, lápos területei
Természetvédelmi helyzete: a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint kevésbé aggasztó helyzetű.
Életmód, táplálkozás: nappali állat, húsevő. Kisemlősöket és madarakat fogyaszt.
Testtömeg: 850-1200 g
Testmagasság: 60-80 cm
Szárnyfesztávolság: 80-150 cm
Szociális viselkedés: magányos állatok, csak a költési időszakban élnek párban, illetve télen laza csoportokba tömörülnek.
Repülés nesztelenül
Bár a szakállas bagoly nappal is aktív, a legtöbb bagoly éjszaka jár zsákmány után. Noha a szemük alkalmas a félhomályban való tájékozódásra, teljesen sötétben ők sem látnak, inkább rendkívül érzékeny fülükre hagyatkoznak. A legkisebb mozgás neszét is meghallják repülés közben is, és rátalálnak a prédára. A madaraknál jellemző szárnysuhogás a baglyokat nem zavarja a tökéletes hallásban. Ennek magyarázata a tollak szerkezetében rejlik: a nagy szárnyfelület lehetővé teszi a siklórepülést,
így kevesebb szárnycsapás kell a levegőben maradáshoz. A bagolytoll felszínén egy második, lazán elhelyezkedő réteg is van, amely megváltoztatja a levegő áramlását és ezzel együtt a hangját is. A madarak evezőtollai felett áthaladó levegő örvénylő mozgása miatt ad ki suhogó hangot. A baglyok evezőtollainak széle viszont fésűs szerkezetű, ami ezt a turbulens mozgást sok-sok apró, úgynevezett mikroörvénnyé alakítja, amelyek hangja már elenyésző. Egy másik feltételezés szerint a fésűs szerkezet megváltoztatja a szárnycsapások közben keletkező hang frekvenciáját, amit az emlősök, így mi, emberek sem hallunk.
A szakállas bagoly örökbefogadói: