Skarlátíbisz (Eudocimus ruber)

Angol: Scarlet Ibis
Francia: Ibis rouge
Német: Scharlachsichler
Román: Ibisul rosu
Szerb: Crveni Ibis

Rendszertan: Gólyaalakúak rendje/Íbiszfélék családja

Természetvédelmi helyzete: a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint kevésbé aggasztó helyzetű.

Élőhely: Dél-Amerika
Táplálkozás: rákok, puhatestűek, kis halak és rovarok
Életmód: nagyobb csapatokban vadászik, amelyek száma több száz is lehet.
Szaporodás: nagy telepekben fészkek. A  fészket gallyakból fák csúcsára készíti. A fészekalj 3-5 tojásból áll, a költésidő 19-23 nap. A fiatal madarak barnás tollruhát hordanak és vörös tollruhájuk csak második életévükre fejlődik ki teljesen. Három évesen számítanak felnőtt madárnak.
Élettartam: akár 20 évig is élhetnek.

Testmagasság: 56-76cm
Testtömeg: 610-650 g
Szárnyfesztávolság: 52-56 cm

Skarlátbatlának is nevezik. Színét a tollazatába beépülő,  táplálékában levő karotinoidoktól kapja, állatkertekben nem megfelelő takarmányozás mellett kifakulhat. Dél-Amerika tengerparti mangrove-mocsarainak, folyótorkolatainak lakója. Mint a többi íbisz, ők is hosszú legörbült csőrükkel kutatnak az iszapban apróbb állatok után.

A skarlátíbiszek örökbefogadója:

– Gödri Antónia Maria