Sisakos kazuár (Casuarius casuarius)

Angol: Southern cassowary
Francia: Casoar a casque
Német: Helmkasuar
Román: Cazuar
Szerb: Kazuar

Rendszertan: Strucc-alakúak rendje/Kazuárfélék családja

Elterjedés, élőhely: Új-Guinea  esőerdői, erdős mocsaras területei
Természetvédelmi helyzete:sebezhető

Testtömeg: 29-59 kg
Testhossz: 130-170 cm

Táplálkozás: gyümölcsök, rovarok, gombák
Szaporodás: 47-61 napos kelési idő után  4-8 fióka kel ki.
Élettartam: 20-40 év
Szociális viselkedés: Magányos állat.

 

Tollas terminátor

A repülésre képes madaraknak a szegycsontjuk tarajos. Ez azt jelenti, hogy a szegycsonton  egy  felületnövelő  kiemelkedő rész van, melyhez  a repülőizmok kapcsolódnak. A röpképtelen futómadaraknak, a tinamuféléken kívül lapos a szegycsontjuk. Szárnyuk a testükhöz képest kicsi. Tollazatuk, amely a  kazuároknál szinte szőrszerű, a hőszigetelésben és díszítésben játszik szerepet. Bár repülni nem tud, futni annál inkább. Erős robosztus lábaival akár 50 km/h-ás sebességgel is képes futni. Kiválóan ugrik és úszik.

Általában félénk madár, szinte hang nélkül közlekedik az erdőben. Ha azonban megijed, fejét lehajtva a rajta lévő lévő kemény csonttaraj segítségével a sűrű bozótoson is átverekszi magát. Lábai azonban nemcsak a helyváltoztatásban és a menekülésben segítik. Rugásainak hatását csak fokozza, hogy mindhárom, de külünösen a belső lábujjak végén 10-12 cm-es vastag karom van. Ezekkel életveszélyes sebeket okozhat.
2004-ben a Guiness rekordok  könyvébe, mint a világon a legveszélyesebb madár került be.
A pápuai bennszülöttek a kazuárt tartják ősanyjuk megtestesülésének, épp ezért nem is vadásznak rá. Az Új-Guineai bennszülöttek mitológiájában, meséiben is gyakran fordul elő. Falvaikban nevelnek is kazuárcsibéket. Fosztott tollukat fejdísznek, a tollszárakat pedig orrdísznek használják. A felnőtt madarat végül elfogyasztják.

 

A sisakos kazuár örökbefogadója:

– Dr. Lukács János