Angol: Wolverine
Francia: Glouton
Német: Vielfrass
Román: Jderul
Szerb: Ždrevac
Rendszertan: Ragadozók rendje/Menyétfélék családja
Elterjedés, élőhely: Európa, Ázsia és Észak-Amerika tundrái és tajgái
Természetvédelmi helyzete: veszélyeztetettség közeli (IUCN) európai létszáma: ~ 2500 , EEP
Testtömeg: 22-32 kg
Testhossz: 70-83 cm
Marmagasság: 40-45 cm
Táplálkozás: kisebb és közepes, télen nagyobb méretű állatokra vadászik
Szaporodás: 270 napos vemhesség után 2-4 kölyök születik
Élettartam: 8-10 év
Szociális viselkedés : a hímek és a nőstények csak a párzási időszak néhány hetéig vannak együtt
A legnagyobb menyétféle
Teste medveszerű, zömök. A menyétfélék közül a legnagyobb faj. Rendkívül erős állat. Télen szarvast is képes elejteni méghozzá úgy, hogy felugrik a hátára, belecsimpaszkodik és átharapja a torkát. Nyáron kisebb állatokat zsákmányol, sőt növényi táplálékot is eszik. A hím hatalmas területeket birtokol – 1500-2000 km 2 -, melyet vizeletével és ürülékével jelöl meg. Télen képes naponta akár 45 km-es utat is bejárni élelem után kutatva. Bundája hosszú és tömött, ami jól védi a nagy hidegben is.
Lábujjai között bőrhártya feszül, amely megakadályozza a hóba süppedést. Kiváló szaglása révén már messziről megérzi a zsákmány szagát. Nagy és erős karmai segítségével biztosan ragadja meg áldozatát, és könnyen mászik fákra, sziklákra.
A köztudatban nagy étvágyúnak tartják, s emiatt torkosborznak is nevezik. Gyakran elássa élelme egy részét, s szükség esetén – akár még hat hónap múlva is – visszatér megkeresni. A népszerű film és képregényhős, X-man eredendően rozsomák. Mivel Európában kevéssé ismerik a rozsomákot, ezért farkasemberként fordították le.
A rossz hír áldozata
A menyétfélék (Mustelidae) az egyik legősibb családja a ragadozók rendjének. Első, rágcsálókra emlékeztető képviselői körülbelül 40 millió éve jelentek meg, majd 15 millió éve fejlődtek ki a mai formákra hasonlító fajok. Kevés olyan termetesebb képviselőjük volt, mint a párduc méretű, afrikai őscsúcsragadozó, az Ekorus ekakeran, vagy a rozsomákok Eurázsiában kialakult, kisebb medve méretű közvetlen őse, a Plesiogulo. A rozsomák hajdan hatalmas területen terjedt el, megtalálható volt még Lengyelországban és Litvániában is. Az ember – csakúgy, mint más ragadozók esetében – valóságos irtóhadjáratot vezetett ellene, ennek következtében létszáma jelentősen csökkent.Európában 2009-ben csak 2260 egyede élt. A vadászat, a ragadozók méreggel való irtása (a háziállatok védelmében) még mindig jelentős veszélyeztető tényező. Bár bizonyos fokú védelmet élveznek, talán rossz hírük, feltételezett „vérengző mivoltuk” miatt, kevesebb figyelmet kapnak, mint más európai ragadozók. Nagy problémát okoz, hogy a farkasok létszáma is csökkent, így kevesebb általuk elejtett rénszarvas jut az amúgy nem túl jó vadász rozsomákoknak. A kis populációsűrűség, alacsony szaporodási ráta, a magas kölyökhalandóság ( az első hónapban 23%) pedig nem teszi lehetővé, hogy gyorsan növekedjen a faj létszáma kontinensünkön.
Az európai rozsomák fajmegmentési program (EEP)
Furcsa, hogy Magyarországon mennyire ismeretlen állatnak számít a rozsomák, a hazai állatkertészet történetében először – 2008-ban – a Szegedi Vadasparkban találkozhattak vele a látogatók. Ennek egyik oka, hogy még a szakemberek körében is sok tévhit él erről a fajról. Tény és való, hogy nagy mozgásigényének megfelelő méretű kifutót igényel, amelyet magas intelligenciája, ügyessége és ereje miatt hasonlóan biztos kerítéssel kell ellátni, mint a jóval nagyobb medvékét. A rozsomák tenyésztési programját egy finn szakember vezeti, amely országban a legteljesebb védelmet élvezi ez a ragadozó. Európai állatkertekben kb. 70 egyede él, így ritka fajnak számít. Az időnként a skandináv országok menhelyeire, majd állatkertekbe kerülő, vadon született rozsomákoknak köszönhetően az állatkerti állomány genetikai változatossága megfelelőnek mondható.
Fotók: Endrédi Lajos
A rozsomák örökbefogadói:
– Ember Zoltán
– Gyarmati Gábor
– Csapláros Diána és Marót Ádám
– Kovács Zoltán és Kovács Kató
– Rutai Alex