Angol: Danubian meadow viper
Francia: Vipère d’Orsini du Danube
Német: Ungarische Wiesenotter
Román: Vipera de fanea
Szerb: Vipera ursinii rakosiensis
Rendszertan: Pikkelyes hüllők rendje/Viperafélék családja
Élőhely, elterjedés: Magyarország, rétek, lápok, legelők
Természetvédelmi helyzete: A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered), Cites I. Magyarországon 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett.
Életmód, táplálkozás: ízeltlábúak, gyíkok, madárfiókák, kisemlősök
Testhossz: 35-60 cm
Szaporodás: Az utódok átlátszó, puha burokban fejlődnek, és gyakran már az anyaállat testében kikelnek.
Utódok száma: 4-16, 12-16 centiméteres egyed.
Mérges?
A rákosi vipera mérgeskígyó. Mérgét elsősorban a zsákmányszerzésben vagy ha nincs más választása védekezésre használja. Ritkasága, rejtőzködő életmódja miatt, igen kevés marás történik. Ráadásul mérge a felnőtt emberre veszélytelen, mindössze méhcsípés szerű tüneteket okoz. Az esetleges allergiás reakció miatt, azért érdemes orvoshoz fordulni.
Nevét onnan kapta, hogy 1892. április 28-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 5. értekezletén Hermann Ottó két rákoson fogott viperát mutatott be, melyekről Méhely Lajos megállapította, hogy az eddig ismert keresztes viperától eltérnek, és rákosi viperának nevezte el. Későbbi korban parlagi vipera néven emlegették, de ma ismét az eredeti nevét használjuk.
Télen főként rágcsálók járataiba húzódva alszik mély téli álmot.
A rákosi vipera örökbefogadója:
– Barta Zsolt