Angol: Feral pigeon
Francia: Pigeon domestique
Német: Stadttaube
Román: Porumbei
Szerb: Golub grivaš
Rendszertan: Galambalakúak rendje/Galambfélék családja
Őse: szirti galamb
Háziasítása: kb. 6 000 évvel ezelőtt a Földközi-tenger partvidékén
Származás: Európa, Afrika
Táplálkozás: növényevő, magvak.
Testtömeg: 230-370 g
Testhossz: 31-34 cm
Szárnyfesztávolság: 63-76 cm
Kelési idő: 17 nap
Utódok száma: 1-2 fióka
Élettartam: 5-15 év
“Megszökött” városlakók
A házigalambok tartása a világ szinte minden részén elterjedt hobbi, így, mint sok más háziállat esetén, számtalan, olykor különleges tollazatú fajtát tenyésztenek. A parlagi galamb, amely a nagyvárosokban és mezőgazdasági területeken gyakran sokezres csapatban él, a házigalamb elvadult formája. A szintén “városlakó” szürkés tollazatú galamb a közhiedelemmel ellentétben nem a vadgalamb, hanem a balkáni gerle.
Ártatlan áldozat
A valaha Mauritius szigetén élt dodó, más nevein remetegalamb vagy dodógalamb, egy röpképtelen, nagy testű – kb. 1 méter magas és 25 kg-os – madárfaj volt. Bár a lakatlan szigeten korábban is jártak már utazók, a 17. századi holland letelepülés után egy évszázad alatt kipusztult az összes dodó.
Az emberek öldösték, irtották őket, csakúgy, mint a szigetre behurcolt állatok (disznók, kutyák, makákók). Európába is sok példányukat hozták el, ahol főként vásári látványosságként mutogatták őket vagy múzeumokba kerültek.
Életjel
A galambokat ma a világ minden táján a béke jelképének tekintik, pedig valójában meglehetősen agresszív viselkedésűek. Külsejüknek, de főként a Biblia hatásának “köszönhetik” a rájuk ruházott pozitív tulajdonságot. A Noé bárkájába visszatérő galamb az Isten és ember közötti kibékülés, az újjászületés jelképeként olajágat vitt a csőrében. A görög mitológiában Athéné istennőnek is galamb a jelképe, és a gyermek Zeuszt is ez a madár etette az isteni ambróziával. Kínában a termékenység, a hosszú élet, Japánban a háború végének szimbóluma.