Angol: African penguin
Francia: Manchot du Cap
Német: Brillenpinguin
Román: Pinguinul african
Szerb: Magareći pingvin
Rendszertan: Pingvinalakúak rendje/Pingvinfélék családja
Természetvédelmi helyzete: A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint veszélyeztetett. CITES II., EEP
Élőhely: Afrika, sziklás tengerpartok
Táplálkozás : Halak, tintahalak, rákok.
Életmód: Nappali állat. Csoportokban, úgynevezett kolóniákban élnek, de ezeken belül monogám párokban.
Testtömeg: 2,8-3,2 kg
Testmagasság: 40-50 cm
Kelési idő: 40 nap
Utódok száma: 2-3 fióka
Élettartam: 10-20 év
Jólápoltság, egészség, élet
Mint ahogyan más madaraknál, a pingvineknél is létfontosságú a tollászkodás. Ennek hiányában a tollazat piszkos és összekuszálódott marad, ezáltal nem védi a madár testét megfelelően a hidegtől vagy épp a melegtől, de a repülni tudóknál sem látja el kellőképpen a szerepét, vagyis nem tudnak táplálkozni vagy éppen menekülni. A legtöbb madár a tollászkodást teljesen önállóan végzi. A pápaszemes pingvineknél azonban megfigyelték, hogy a fej és a nyak tollazatának rendezésében segítik egymást.
Szárnnyal evezők
A pingvinek szárnyaikat nem a levegőben való repülésre, hanem a vízben való úszásra használják. Mellcsontjukon a repülő madarakéhoz hasonlóan nagy taraj van, amelyhez a vízben való evezéshez szükséges erőteljes izmok tapadnak. A kormánylapátként használatos rövid, úszóhártyás lábak az áramvonalas test hátulján helyezkednek el. Ezért járnak a szárazföldön egyenes testtartással. Csontjaik – szemben a röpképes madarakéival – sűrűek és nehezek, így könnyebben tudnak merülni. A leggyorsabb pingvinek 36 km/órás sebességgel is képesek úszni. Vannak, amelyek akár 30 méter mélyre is lemerülnek és 15-20 percig is kibírják levegő nélkül.
Kincset érő ürülék
A guanó a vadon és telepesen élő madarak vagy a denevérek hosszú időn át összegyűlt, hatalmas mennyiségű ürüléke. Helyenként – például az Antarktiszon – az űrből is látszik. Magas nitrogén- és foszfortartalma miatt természetes trágyázásra használható, ezért miután erre rájöttek, sokan kereskedni kezdtek vele. A begyűjtés azonban azzal járt, hogy megzavarták a telepeken élő állatok addigi nyugodt életét, ami sok pingvinfajnál a létszám csökkenéséhez vezetett.
Észak „pingvinjei”
A pingvinek a Föld déli féltekéjén alakultak ki. Északi elterjedésüket valószínűleg az Egyenlítőtől induló meleg áramlások, illetve a trópusi területeken élő nagyszámú ragadozómadár-állomány akadályozhatta meg. Az északi féltekén élő alkafélék, bár nem rokonai a pingvineknek, ráadásul repülni is tudnak, a hasonló életmódhoz való alkalmazkodásuk eredményeképpen szintén használják szárnyaikat az úszáshoz.
Testfelület és hőleadás
Az Antarktisz felé haladva a pingvinek testmérete növekszik. Az állatok a hőt a táplálék elégetésével testük belsejében termelik, míg a hőleadás csak a testfelületen történik. A nagyobb test több hő termelésére képes. A leghidegebb területeken élő császárpingvin nagy testtérfogatú, a melegebb klímán élő kék pingvin kicsi, így előbbi jóval több hőt termel az utóbbinál. Ugyanakkor a kék pingvin esetén 1 cm 3 testtérfogatra 0,31 cm 2 felület jut, a császárpingvinnél pedig csak 0,12 cm 2 , azaz jóval kisebb az a felület, amelyen a termelt hő „megszökhet”. A fenti példa mutatja azt az összefüggést, mely szerint a „melegvérű” rokon fajok esetén a hidegebb éghajlatú területek felé nő az állat testtömege.
Csökkenő esélyek
A pápaszemes pingvint természetvédelmi helyzetét tekintve 2008-ban még a sebezhető kategóriába sorolták, az IUCN Vörös Listáján. Az utóbbi években azonban, főként a nagymérvű halászat és így a zsákmányállatok megritkulása miatt jelentősen csökkent az állománya. Azért, hogy az egyedszám további drasztikus megfogyatkozását és így a kihalást elkerüljük, a természetvédelem szigorúbb oltalom alá vonja e fajt, így a Vörös Listán átsorolták.
Olajban fuldoklók
A legújabb genetikai vizsgálatok szerint a pingvinek a gólyák közeli rokonai (sőt, az új rendszerek a pingvineket a gólyaalakúak közé sorolják.) A törzsfejlődésük viszonylag jól ismert. A déli féltekén, Új-Zéland, Ausztrália és az Antarktisz között lépett, pontosabban úszott színre az őspingvin, kb. 68-70 millió éve. Az első ismert képviselőjük, a „Waimanu manneringi” már elvesztette röpképességét, bár még nem volt olyan kitűnő búvár, mint a ma élő leszármazottai.
Jelenleg körülbelül 52 ezer kifejlett pápaszemes pingvin él Afrika déli partvidékén. Sajnos, számuk folyamatosan csökken. A túlhalászat révén kevesebb a táplálékuk, az emberek gyakran háborgatják őket (pl. guanó-bányászat), sőt sokan a tojását is szedik. Megfigyelték, hogy a turisták nemcsak a költőodújaikat rombolják le, hanem már a puszta jelenlétük akadályozza a szaporodásukat.
A legnagyobb veszélyt azonban a tenger szennyezése jelenti. A legsúlyosabb krízishelyzetnek az olajkiömlések számítanak. Például a közelmúlt két jelentős olajkatasztrófája (1994-ben és 2000-ben) összesen 30 ezer pingvin pusztulását okozta Dél-Afrika partjain.
A pápaszemes pingvin európai fajmegmentési programja (EEP)
Európa állatkertjeiben főleg a kisebb termetű, trópusi pingvinfajokat tartják, az afrikai pápaszemes és a dél-amerikai Humboldt-pingvint. Ennek oka a viszonylag olcsóbb tartásuk, hiszen a délebbre élő királypingvin lakhelyét már hűteni kell a természetes igényeinek megfelelően – ami rendkívül költséges. Miután a pingvineket viszonylag nagy számban lehet tartani együtt és jól szaporodnak az állatkertekben, stabilnak mondható a fajmegmentési program, amely kb. 1.600 egyedből áll.
Az állatkerti szakemberek nemcsak az intézményeikben szolgálják a faj fennmaradását, hanem az olajkatasztrófák utáni mentésekben is tevékenyen kiveszik a részüket. A madarak zárt helyen való tartásában, kézbevételében, kezelésében, tisztításában és táplálásában ugyanis sokszor nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, mint a helyi vadőrök, biológusok. Ez különösen igaz egy olyan speciális igényű, érzékeny faj esetében, mint a pápaszemes pingvin. 2000-ben magyar állatkerti szakemberek Dél-Afrikába utaztak segíteni a kollégáikat.
A pápaszemes pingvin örökbefogadói:
– Szegedi Vízmű Zrt.
– Kószó József
– Dr. Király Andrea
– Pingi és Nati
– Kabay Patika
– Tóth Ábel
– Dr. Mihalik Mária
– ifj. Czakker Ferenc
– Csete Károly Zalán
– Bárka Református Óvoda Szivárvány csoport
– Szatymazi Barackvirág Óvoda
– Mihályi Viktória
– Lukács Réka
– Miklósné Szabó Mónika
– Kertész Anna
– Mészáros László
– Bugya Dávid
– Szekeres Ildikó
– Némedi Ákos
– Puskás Dániel
– Gálosi Kornél
– Gálosi Patrik
– Ottlakán Mira és Aurél
– Sándor Lilla
– Heredea Ferenc
– Maliga Adrienn
– Szőke Kristóf