Angol: Collared Peccary
Francia: Pécari a collier
Német: Halsbandpekari
Román: Pecari
Szerb: Pekari
Rendszertan: Párosujjú patások rendje/Pekarifélék családja
Elterjedés, élőhely: Amerika trópusi esőerdői, sivatagok
Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett
Testtömeg: 15-25 kg
Testhossz: 80-100 cm
Marmagasság: 30-50 cm
Táplálkozás: Gyökerek, gyümölcsök, magvak, kaktuszok és gerinctelenek
Szaporodás: 145 napos vemhesség után 1-3 malac születik
Élettartam: 20-24 év
Szociális viselkedés: 5-15 rokon tagból álló csapatban él
Kicsi, de erős… és még gyors is
Az örvös pekarinak, brazil nevén tajacunak ugyan rövidke lábai vannak, mégis képes igen gyorsan futni (akár 35 km/h sebességgel is).
Ha védekezni kényszerül, hasznára válik hegyes, lándzsaszerű szemfoga, mely nyugalmi állapotban állkapcsa mellett belülről, egy tasakszerű részben fekszik. Azonban amikor kitátja száját, ezek a fogak hegyes tőrként bukkannak elő. Még a jaguárokra és pumákra is veszélyesek.
Csoportszag
Az örvös pekarik életében, társaikkal való kapcsolatukban – sok más állathoz hasonlóan – nagyon fontos szerep jut az illatanyagoknak. A hátukon lévő mirigyből igen erős szagú váladék, úgynevezett pézsma kerül a testfelületükre.
Ezzel jelzik területük határát, de az egy kondába tartozást is, méghozzá úgy, hogy a csoport tagjai gyakran egymáshoz dörgölődznek, így szaguk is hasonló lesz. A csapat szigorúan zárt, idegeneket nem fogadnak be. Amikor már túl nagy a létszám, egyesek kisebb, belső csoportokat alakítanak, majd kiválnak.
A kocák a szülés idejére, 1-1 napra vonulnak el. Az idős, legyengült egyedek is a magányt választják, mielőtt elpusztulnak.
Az örvös pekari örökbefogadója:
– Katona Borka Sára és Katona Ilka Luca
– Kecskés Krisztina