Angol: L’Hoest’s Monkey
Francia: Cercopithèque de l’Hoest
Német: Vollbartmeerkatze
Román: Maimuţă de l’Hoest
Szerb: L’Hoest Majmun
Rendszertan: Főemlősök rendje/Cerkóffélék családja
Elterjedés, élőhely: Közép-Afrika hegyvidéki esőerdeiben él.
Természetvédelmi helyzete: sebezhető (IUCN), CITES II, EEP
Testtömeg: 4-10 kg
Testhossz: 45-60 cm
Táplálkozás: gyümölcsök, levelek, hajtások, kisebb állatok.
Szaporodás: 140-187 nap vemhesség után 1 kölyke születik.
Élettartam: 15-30 év
Szociális viselkedés: a rokon nőstények egy kifejlett hímmel alkotnak csoportot.
Miért különös, hogy a farkukkal is tudnak kapaszkodni?
A majmokat két nagy csoportra oszthatjuk: újvilágiakra és óvilágiakra. Egymástól függetlenül fejlődtek 35-38 millió évig, így nem csoda, hogy számos tulajdonságuk eltér. Egyik ilyen a farokkal való kapaszkodás képessége, amely általában csak az újvilági majmokra jellemző, például a bőgő- és pókmajmokra. Kivételként a csuklyás cerkóf és egy közeli rokona, a szakállas cerkóf az a két óvilági majom, amely szintén képes erre, még ha nem is olyan ügyesen, mint távoli dél-amerikai rokonaik. Minden bizonnyal egymástól függetlenül jelent meg a két tulajdonság az evolúció során, ahogy a fákon való mozgáshoz alkalmazkodtak. Ezt a jelenséget nevezi a tudomány konvergenciának.
Miért ilyen szép színesek a cerkófok?
Eleve sokkal több színárnyalatot képesek felismerni, mint az ember. Vajon mi a színpompa oka? Egyesek szerint ez megkönnyíti a sokszor vegyes csapatokban a fajtársak azonosítását. Még fontosabb a viselkedésükkel kapcsolatos szerepe. A feltűnő színezetük révén hívják fel magukra a figyelmet, és riasztják el vetélytársaikat az összecsapástól, és természetesen csábítóan hat az ellenkező nemre is.
Cerkóf a levesben
A cerkófmajomfélék (Cercopithecidae) családjába olyan óvilági majmok tartoznak, mint a páviánok, cerkófok, makákók, mangábék és karcsúmajmok. Kb. 25-30 millió éve jelentek meg, feltehetően a mai Egyiptom területén. Az óvilági majomcsalád tagjai elterjedtek Ázsiában és Afrikában, sőt, még Európában is. Közöttük kifejlődtek hatalmas, gorillaméretű majmok is. Az afrikai cerkófok azonban mind kisebb méretű, többnyire színes főemlősök maradtak.
Sok cerkóf faj viszonylag kis területen él, ilyen a csuklyás cerkóf is. Sajnos, keveset tudunk a fajról, annak létszámáról. Ennek nem az az oka, hogy nehezen felderíthető hegyvidéki esőerdőkben élnek, hanem a területen állandósult háborús konfliktusok teszik lehetetlenné a kutatást. Két emberi tevékenység veszélyezteti a fennmaradásukat: az élőhelyül szolgáló esőerdők rohamos irtása, illetve az orvvadászat. A vadon élő trópusi állatok húsát ‘bushmeat’-nek nevezik, amely számos afrikai országban olcsóbban beszerezhető a piacokon, mint a háziállatoké. A modern fegyverekkel elejtett állatokat a javuló infrastruktúra révén gyorsan el lehet juttatni a nagyvárosi piacokra, ahol nagy a kereslet a hús iránt. Olyan nagy mértékű az állatok – köztük az emberszabású majmok – irtása, hogy jelenleg ez Afrika legjelentősebb vadvédelmi problémája.
A csuklyás cerkóf európai fajmegmentési programja (EEP)
A cerkófok általában nem számítanak gyakori állatkerti állatnak. A csuklyás cerkóf sem kivétel a ritkaságát tekintve, hiszen ebből a fajból 2009-ben csak 46 egyed élt Afrikán kívül, ebből 34 Európa mindössze 6 állatkertjében látható. A 2009-ben Szegedre érkezett első csapat két nősténye a franciaországi La Palmyre-i, míg a fiatal hím a Párizsi Állatkertben született.
A csuklyás cerkófok esetében a legfőbb problémát az jelenti, hogy az alapító csapat, amelyből a mai egyedek származnak, nagyon kis létszámú volt. Vagyis igen nagy és nehezen elkerülhető a beltenyésztettség kialakulása. Ez azért jelent nagy veszélyt, mert ennek révén nagyobb arányban jelennek meg az öröklött betegségek, ami az állatkerti populáció fennmaradását veszélyezteti. A koordinátorok egyik fontos feladata tehát a genetikai változékonyság megőrzése, ami ilyen esetekben nehéz feladat, és nagyfokú együttműködést igényel a programban részt vevő állatkertek között.
A csuklyás cerkóf örökbefogadója: