Manul vagy pusztai macska (Otocolobus manul)

Angol: Pallas’s cat
Francia: Chat de Pallas
Német: Manul
Román: Pisica Pallas
Szerb: Palasova mačka

Rendszertan: Ragadozók rendje/Macskafélék családja

Elterjedés, élőhely: Ázsia belső, száraz, füves, félsivatagos területei

Természetvédelmi helyzete: veszélyeztetettség közeli (IUCN),  CITES II., EEP

Testtömeg: 3-5 kg
Testhossz: 50-60 cm
Marmagasság: 25-30 cm

Táplálkozás: Rovarok, kisemlősök, dögök
Szaporodás: 74-75 nap vemhesség után 6-8 kölyök születik
Élettartam: 9-13 év
Szociális viselkedés: Magányos állat.

A sztyeppék macskája

Bár mérete hasonló a házimacskáéhoz, hosszú szőre, tömött bundája miatt jóval termetesebbnek tűnik annál. Szüksége is van a prémes védelemre, hiszen élőhelyének éghajlatát a szélsőséges hideg,  meleg, és a viszonylag kevés csapadék jellemzi. Bundája sajnos már régen felkeltette az emberek figyelmét, és vadászták is érte. Szerencsére a szőrmekereskedelem már nem tart igényt rá, de némely területen, például Mongóliában még ma is vadásszák.

Mormotaüregekben lakozó magányos vadász

Csakúgy, mint az oroszlán kivételével az összes macskaféle, a manul is magányosan él. Elsősorban kisebb állatokra; rágcsálókra, egerekre és pockokra vadászik. Miután élőhelyének nem ő a csúcsragadozója, neki is el kell rejtőznie a nagyobb húsevők, például a farkasok és sasok elől. Búvóhelynek a mormoták üregei a legalkalmasabbak, a manulok leginkább azokat foglalják el. A kicsinyei is ezekben az üregekben születnek. Miután a hímekkel csak párzás céljából találkoznak, az utódgondozás minden feladata a  nőstényekre hárul.

A pusztai macska örökbefogadója:

– Dr. Szokolay Fanny

– Bencses Réka

– Zsigó Valéria

– Asztalos Hajnalka és Molnár György

– Kalocsay Anett

– Dr. Vantara Henrietta

– Zámbó Zorka

– Dr. Nagy Anna

– Szénási-Varga Árpád, Szénási-Varga Áron és Papp Kata

– Tamás Vilmos

– Jancsó Zalán

– Végh Marcell Zoltán