Angol: Red-crowned crane
Francia: Grue du Japon
Német: Mandschurenkranich
Román: Cocorul japonez
Szerb: Crvenokapi ždral
Rendszertan: Darualakúak rendje/Darufélék családja
Természetvédelmi helyzet: a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint veszélyeztetett. CITES I. EEP.
Élőhely: Ázsia mély vizű, mocsaras és mezőgazdasági területei.
Testtömeg: 9-11 kg.
Testmagasság: 140 cm.
Szárnyfesztávolság: 220-250 cm.
Táplálkozás: Mindenevő. A magok, bogyók, fűfélék mellett előszeretettel fogyaszt kisebb halakat, kétéltűeket, rágcsálókat.
Szociális viselkedés: monogám párokból alkotnak nagyobb csoportokat.
A béke madara
A mandzsu vagy másik nevén japán daru a második legritkább darufaj. Többségük a tavaszt és a nyarat Kelet-Ázsia mérsékelt övi területein, míg a telet Kína, Japán és a Koreai-félsziget sós vagy édesvizű mocsaraiban tölti. Egyik Japánban élő populációjuk azonban egész évben ugyanazon a területen marad. A mandzsu daru Ázsiában többféle dolgot szimbolizál: a házasságbeli hűséget, a szerencsét, a hosszú életet és a szerelmet. Nagyon titokzatos madárnak tartják, s talán emiatt szerepel gyakran a mitológiában, költeményekben, s témája művészeti alkotásoknak. Kipusztulásával a béke jelképét is elveszítenék az ázsiai emberek. Abban is kitűnik a többi darufaj közül, hogy mélyebb vizekben is képes eleséget gyűjtögetni. Hegyes és éles csőrét pedig úgy használja, mint egy dárdát.
A mandzsu daru örökbefogadója:
– Fehér-Csihi Rózsa