Évente 2-3 millió látogató keresi fel hazánk állatkertjeit, amelyek így a legnépszerűbb kulturális intézményeknek számítanak. Bár többségében önkormányzati tulajdonban vannak, bevételeik legjelentősebb részét jelentik a belépőjegyekből származó összegek, így a látogatók száma egyértelműen befolyásolja az állatkertek fenntarthatóságát. Így annak ismerete, hogy a látogatók miként vélekednek az adott állatkertről, mi tetszik nekik, mi nem, melyek a fő célcsoportok és milyen kommunikációs csatornákon érhetők el – mind fontos kérdések a fejlesztési stratégia megalkotásában. Azonban – bár a profitorientált működés elveit is szem előtt kell tartania – az állatkert alapvetően közfeladatokat ellátó intézmény, jelentős szerepet vállal a természetvédelemben, állatvédelemben és az oktatásban. Ezen munka hatékonyságát is objektívan szükséges mérnünk ahhoz, hogy elérjük, illetve fenntartsuk a célul kitűzött színvonalat. A harmadik kérdéscsokor az állatkertek társadalmi szerepére és elfogadottságára vonatkozik, amely kérdéskör szintén kiemelt fontosságú számunkra.
A Szegedi Vadasparkban 2008. óta végzünk kutatások a látogatókkal kapcsolatban, elsősorban kérdőíves felmérések formájában. Ennek eredményeit figyelembe vettük az állatkert működésével kapcsolatos döntések során, legyen az gyűjteményi, fejlesztési vagy gazdasági kérdés. Számos pályázati munka valósult meg az elmúlt időszakban, ezek hatását is egyértelműen mutatták a kapott eredmények. Ebben az évben adtuk át a Vadaspark történetének legnagyobb volumenű fejlesztését, a Zsiráfházat, így a felmérés egyben egy kiemelt fejlesztés hatásait is mutatja egy közepes méretű állatkertben.
1. Módszer
Kérdőíves kutatást végeztünk a kijáratnál, 2011. áprilisa és novembere között (a kérdőív a mellékletben olvasható). A felmérést a kapuban álló jegyellenőrök végezték. A kérdőívet akkor kapták kézhez a látogatók, mikor elhagyni kívánták az állatkertet, így teljes kép alakulhatott már ki bennük rólunk. Önállóan töltötték ki a kérdőíveket, így kérdező nem befolyásolta őket sem pozitív, sem negatív irányba. A kitöltés néhány percet vett igénybe, a fáradozásukat – utólag – egy kisebb ajándékkal honoráltuk (egy állatkertes kiadvány vagy poszter). A kutatás során összesen 664 kitöltött vagy nagyrészt kitöltött kérdőívet vettem figyelembe, ami a teljes látogatószámunk 0,36%-a. Az adatokat folyamatosan rögzítettem számítógépen (Excel), amelynek programozásával automatizálni tudtam az adatfeldolgozást.
A jelen vizsgálat eredményeit egy 2009-es, hasonló vizsgálat adataival hasonlítottam össze, amelynek mintanagysága 942 fő volt. Egyes kérdésekben egy 2010-es vizsgálat eredményeit is figyelembe vettem, akkor 535 kérdőív alapján dolgoztunk. Egy kérdésben a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban végzett, hasonló kutatás eredményét is felhasználtam
2. Honnan érkeztek a látogatók
Az 1. diagram mutatja a Szegedi Vadaspark látogatóinak százalékos eloszlását lakóhelyük szerint. Ebből látszik, hogy a Vadaspark jelenleg elsősorban a városban, illetve annak környékén élők számára nyújt szabadidős programot, és a fejlődés is ezen a területen a legszámottevőbb. A 2. diagram pontosabb értéket ad, hiszen az adott év látogatószáma alapján megbecsültem az adott területekről érkező látogatások számát. Ebből szinte valamennyi területen emelkedés tapasztalható az előző évihez képest. A csongrádiak túlsúlya továbbra is meghatározó, a látogatások több mint fele érkezett a megyénkből.
Azért használtam a „látogatások” szót, mert ez kevesebb látogatót jelent, miután egy látogató többször felkeres minket egy adott évben. Minél közelebb lakik valaki, annál inkább jellemző a gyakoribb látogatás (3. diagram). Mindezek alapján megbecsültem, hogy Szegedről hány látogatás, illetve hány látogató érkezett (4. diagram). 2009-ben a város lakosságának (170 ezer fő) kb. 13%-a, 2010-ben kb. 16%-a, 2011-ben pedig kb. 22%-a járt egyszer vagy többször a Vadasparkban. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a lakosság megközelítőleg ötöde tekinthető „állatkertlátogatónak”, vagyis olyannak, aki – ha megteheti és érdemesnek tartja – ellátogat egy állatkertbe az év során.
1. diagram
2. diagram
3. diagram
4. diagram
A 4. diagram szerint a szegedi látogatók közel 40%-a évente többször is ellátogat a Vadasparkba, tehát számukra rendszeres szabadidős kikapcsolódást jelent. Mindez alátámasztja a Vadaspark azon törekvésének a helyességét, hogy különböző programokkal, rendezvényekkel mind változatosabbá tegye az állatkertben töltött időt.
3. Állatkerti PR és marketing
A Vadaspark széleskörű kommunikációs és marketingtevékenysége révén igyekszik minél több emberhez eljutni. Ennek két oka van, az egyik kifejezetten gazdasági vonatkozású: az ismertség révén a látogatószám, vagyis a bevételek növekedését várjuk. Másrészt a természetvédelem üzenetét, szellemiségét az állatkerten kívül is terjeszteni kívánjuk a hiteles tájékoztatás révén. A marketingeszközökben a legjelentősebb változást 2009 óta a családi kedvezményt nyújtó kuponok terjesztése volt partnereink segítségével (áruházak, fürdőhelyek).
5. diagram
Az 5. diagram mutatja a PR- és marketingtevékenységünkre vonatkozó kutatás eredményét. Egyértelműen látszik az Internet hangsúlyos szerepe a tájékoztatásban. A hagyományos média szintén jól szerepelt, csakúgy, mint a különböző hirdetések (saját szórólap, kupon, újsághirdetés). Nem elhanyagolható a már nálunk járt látogatók szerepe ebben a kérdésben, akik ismerőseiknek, rokonaiknak számoltak be élményeikről, vélhetően többnyire pozitívan. A vendégeink megfelelő tájékoztatása a szükséges tudnivalókról (nyitva tartás, tervezett főbb látnivalók, honlap) ezért is kiemelt fontosságú.
A 6. diagram a Szegeden, a szomszédos és a távoli megyékben élők válaszait mutatja. Láthatóan az Internet a távolabb élők számára még hangsúlyozottabb információforrást jelent, viszont a tv és rádióműsorok, vagy leginkább az újságok hírei főként a közelebb lakókhoz jutnak el. A diagramon az is látható, hogy a hagyományos marketingeszközök, vagyis a hirdetések, szórólapok, kuponok is inkább a helyeiket érik el. Az utazási irodákban nagyon kevesen informálódnak a Vadasparkról, a szálláshelyeken viszont annál többen. Az iskolák szerepe sem elhanyagolható, a gyerekek a kirándulások szervezése, vagy éppen az állatkerti foglalkozások kapcsán nyerhettek információkat. A rokonok és ismerősök tapasztalatai a távolabb és közelebb élők körében egyaránt fontosak. Általánosságban elmondható, hogy még a távolabb élő látogatóink között is nagyon kevés az olyan, aki nem találkozott a Szegedi Vadaspark nevével, így vagy úgy. Természetesen ezt a kérdést érdemes lesz a jövőben feltenni a „nem látogatók” körében is, vagyis az állatkerten kívül végzett felmérés során.
6. diagram
A világháló kiemelt szerepe feltételezi, hogy a Vadaspark honlapja széles körben ismert. Nemcsak erre kérdeztünk rá, hanem arra is, mennyire tetszett a weblapunk. Mint azt a 7. diagram is mutatja, a látogatóink több mint fele találkozott a honlappal. A többségüknek, a 88%-uknak kifejezetten tetszett (8. diagram). 2010-ben jelentős fejlesztést hajtottunk végre a webes megjelenésünkön, amely láthatóan pozitív változást eredményezett az amúgy sem rossz véleményeken.
7. diagram
8. diagram
4. Kik jöttek hozzánk látogatóba?
A közfelfogás szerint az állatkertek fő célközönsége elsősorban a gyermekek, akik vagy csoportosan, vagy felnőtt hozzátartozóikkal érkeznek. A 9-es és 10-es diagramon mutatott eredmények kissé árnyalják ezt a képet. Látható, hogy a gyermekek, illetve családok mellett a fiatal felnőttek és középkorúak körében is népszerű program az állatkert. Azt, hogy ők nem pusztán a gyerekeik miatt látogattak el, a párban érkezők magas aránya mutatja. Feltűnő a középiskolás korosztály alulreprezentáltsága a látogatók körében, ebben a korosztályban úgy tűnik már és még nem olyan kedvelt célpont az állatkert – ebben az életkori sajátosságok is szerepet játszhatnak.
9. diagram
10. diagram
5. A belépőjegyek drágasága
Talán az egyik legfontosabb kérdés az állatkert működtetésében, hogy milyen értékű a nyújtott szolgáltatás, vagyis a belépőjegy ára. A rendszerváltásig a magyarországi állatkertek belépőjegy árai rendkívül alacsonyak voltak. A korszerűbb állatkertek működési költségei lényegesen magasabbak, ráadásul a támogatási összegek csökkenése miatt a saját üzleti tevékenységek és a belépőjegyek jelentik a fő bevételi forrást. A növekvő árakat a magasabb színvonalú „szolgáltatás”, vagyis a nívósabb állatkerti bemutatók és programok ellensúlyozhatják. A gazdasági helyzet, a válság azonban szintén befolyásolja a látogatóinkat annak az eldöntésében, milyen szabadidős tevékenységekre fordítják, vagy éppen nem fordítják a pénzüket.
11. diagram
12. diagram
A 11. diagramon látható összehasonlítás azért is érdekes, mert 2009 és 2011 között jelentős a különbség. Az utóbbi évben nagymértékű áremelés történt, viszont a zsiráfbemutató révén egy kiemelten népszerű fejlesztés gazdagította a látnivalókat. Az eredmény a két hatás közül az utóbbit mutatja erősebbnek, a jelenlegi ár- és állatkertszínvonal mellett a látogatók több mint kétharmada elfogadhatónak tartja a belépőjegyárakat, sőt, elfogadhatóbbnak, mint amikor az olcsóbb volt. Ha csak a szegediek véleményét nézzük (akik évente akár többször is pénzt áldoznak a látogatásra), hasonló eredményt kapunk (12. diagram).
6. A Vadasparkban eltöltött idő
Szorosan összefügg az előző pontban tárgyaltakkal, hogy a látogatók a belépőjegy áráért mennyi időt tudnak az állatkertben tölteni. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a Vadasparki látogatás átlagosan közel 3 és fél órát tesz ki (209,18 perc), vagyis a közlekedéssel együtt az állatkertünk meglátogatása fél napos programnak számít jelenleg. A Vadasparkban töltött idő átlaga évről évre nő, mint azt a 13. diagram is mutatja.
A 14. diagramon láthatjuk, hogyan oszlanak meg a különböző látogatási idő intervallumok. Eszerint a látogatók közel 38%-a több mint három és fél órát tölt a Vadasparkban, sőt, összességében közel 15%-uknak szinte egész napos programnak számít az állatkert-látogatás. Elsősorban a szegediek és környékbeliek körében magas azoknak az aránya, akik ilyen hosszú időt szánnak a Vadasparkra (15,6%), míg a messzebbről érkezettek („turisták”) 10,3%-a marad hosszan.
Saját becslésünk alapján három óra minimálisan kell ahhoz, hogy nyugodt tempóban valamennyi bemutatórészt megtekinthesse a látogató. Vagyis a látogatóink körülbelül 23%-a biztos nem járja végig a Vadasparkot, legalábbis egy alkalommal. Ez az érték nem sokban változik a szegediek (26,6%) és a távoli megyékből érkezettek (25,5%) viszonylatában. Sőt, a sokszor járók, vagyis a Vadasparkot jól ismerők (21,7%) és először látogatók (23,5%) között sem találunk lényegi különbséget, vagyis az, hogy mikor és mennyit járnak be az állatkertből a látogatók, összességében az egyéni döntésüktől függ, nem az esetleges hibás tájékoztatásukból (vagyis, hogy emiatt nem találják meg az egyes bemutatókat).
13. diagram
14. diagram
7. A Vadaspark karaktere
A kérdőív egyik első feladata volt, hogy a látogatóknak jellemezniük kellett a Vadasparkot pár szóval. A választott kifejezések mindössze 1,2%-a volt értelmezhető negatív kicsengésű kritikának („büdös”, „kevés a gondozó”, „másodrangú”, „ketrec”). A 15. diagram mutatja a 20 leggyakoribb kifejezést, ahogy azt a látogatók írták. A toplistás kifejezések köre a 2009-es felméréshez képest nem sokban változott (a zsiráffal bővült). Az arányokat tekintve a legszembetűnőbb a változás a jellemző színt illeti, ugyanis színesként 2 éve még csak a látogatók 9,24%-a jellemezte a Vadasparkot, míg 2011-ben 15,21%-a.
A látogatói jellemzések csak részben találkoznak az önmeghatározásunkkal. A Szegedi Vadasparkot a hazai állatkertészet palettáján a következő főbb karakterrel jellemezzük: legnagyobb terület, természetes környezet, fiatal, nemzetközi fajmegmentési programokban való aktív részvétel (a legmagasabb arányú az adott gyűjteményhez mérten hazánkban), természetvédelmi mentőközpont (szintén az egyik legnagyobb mértékű), különleges és ritka állatfajok (történetileg kiemelten: karmosmajmok), oktatási tevékenységek. Mindez nem, vagy csak részben jelenik meg a látogatók Vadasparkról alkotott képében.
A jellemzésekből az látszik, hogy a látogatóink elsősorban saját élményeik alapján jellemzik a Vadasparkot, nem a sajtóban és állatkertes kiadványokban megjelenő egyéb háttér-információk alapján. Bár az élmények pozitívak, ezek alapján nem igazán jól karakterizálható a Vadaspark egy szélesebb kontextusban. Egyedül a természetesség („zöld”, „természetes”, „nyugodt” stb.) az, amely kiemelhető a lista alapján, de ezekkel sok más állatkertet lehet jellemezni hazánkban is. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy nem volt jelentős különbség az állatkertet gyakran látogatók (azt jól ismerők) és ritkán látogatók (kevésbé jól ismerők) között.
A fentiek alapján elmondható, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a Vadasparknak – a már meglévő, valós alapokon – egy olyan karakter megfelelő kidolgozására és tudatosítására, amely egyediként mutatja be az állatkertet a hazai rokon intézmények körében.
15. diagram
8. Látogatói elégedettség az egyes részterületeket tekintve
Kiemelt fontosságú kérdéskör, amelynek feldolgozása akár „menet közben” is megfelelő tájékoztatást nyújthat a tennivalók ügyében. Két dolog tévesztheti meg az állatkertek dolgozóit a saját munkájukról alkotott véleményalkotásukban: egyrészt, ha egyedi látogatói vélemények alapján, másrészt, ha csak „szakmai szemmel” értékelnek. Az első hiba abból adódik, hogy a „nagy hangsúllyal” közvetített látogatói vélemények sokszor marginálisak, nem tükrözik a többségét. A kérdőív feldolgozása is számos olyan egyedi véleményt tartalmaz, amely, bár nagyon markáns, a látogatók többségének véleményét nem tükrözi (pl. „középiskolások kitiltása az állatkertből”; „túl sűrű a növényzet a kifutókban, az állat nem kap napot”). A második típusú hiba során azt nem veszik figyelembe az állatkertek dolgozói, hogy a látogatók többnyire nem rendelkeznek megfelelő zoológiai háttértudással, mások az elvárásaik, igényeik, és gyakran juthatnak más következtetésre egy adott jelenség értelmezése során, mint egy szakmabeli. Mindez aláhúzza a látogatói kutatások fontosságát, ha objektivitásra törekszünk.
A Szegedi Vadaspark esetében a kutatásunk alapján kijelenthető, hogy összességében pozitív az állatkert egészének, illetve részterületeinek a megítélése. Természetesen itt is vannak gyengébben és jobban teljesítő területek. A látogatóknak a kérdőív egy-egy pontjában fel kellett azt idézniük, mivel voltak elégedettek és mivel nem.
A 16. diagram mutatja azokat, amelyekkel a legelégedettebbek a látogatók (első 10 helyezett). A legfrissebb fejlesztés, vagyis a zsiráfbemutató vezet, amelyet a „kedvenc állatok” bemutatói követnek. Érdekes különbséget találhatunk a zsiráfház megítélésében a szegediek és a távolabbi megyékből érkező látogatók között. Míg a szegedi látogatók közel fele (47,4%) a zsiráfbemutatót nevezte a legpozitívabb élményének, addig a távolabbi megyékből érkezőknek csak 26,9%-át bűvölte el ilyen mértékben. Bár náluk is a zsiráf áll az első helyen, de nem annyira hangsúlyozottan. Ennek oka az, hogy a gyűjteményben ez az első nagyméretű, tradicionálisan közönségkedvenc növényevő, így a szegedi látogatóknak mindenképpen hatalmas újdonságot jelentett a zsiráf. Mivel azonban nem ritka állatkerti állat, a távoli látogatók számára kevesebb meglepetéssel szolgált.
16. diagram
A legkevésbé tetsző dolgok listáján szereplő tételek már nem annyira egyöntetűek (17. diagram). A legkevésbé tetsző tétel (a trópusi ház „büdössége”) is csak a látogatók kb. 5%-át zavarta. Magyarázatként annyit, hogy a karmosmajmok házai nem túl kellemes szagúak (nem higiéniai okokból), és bár ennek hátteréről tájékoztatást is nyújtunk („dzsungelparfüm”, mint területjelző illat), sokak inkább be sem mennek a házba a látogatóink közül. Vannak olyan látogatók, akik az elégedetlenségüket firtató kérdésre olyan állatok nevével válaszoltak, amelyek eleve nem tetszettek nekik („kígyók”). A látogatók közel fele (47,7%-a) nem nevezett meg számára nem tetsző dolgokat, amely arány nagyobb, mint 2009-ben volt (42,8%), mutatva az elégedettség növekedését. A Vadasparkot sokat látogatók elsősorban a mosdók, wc-k állapotát kifogásolták (9,3%), de az először látogatók körében is ez a leginkább kifogásolt terület (4,1%).
17. diagram
Az egyes állatkerti részterületek megítéléséről pontosabb képet ad a kérdőív kitöltők következő feladata: 1-tők 5-ig pontozniuk kellett az egyes területeket (természetesen az 1 volt a legrosszabb, az 5 a legjobb). Az eredményeket, illetve a 2009-es adatokhoz képest a változásokat a 18. diagram mutatja.
Összességében elmondható, hogy a kapott értékelések pozitívak, egyedül a Vadasparkba jutást segítő információk megítélése volt negatív. A diagramot a különbségek jobb vizuális kihangsúlyozása érdekében szűkebb skálán vettem (3,5-4,9 között).
A zsiráfbemutató érte el a legmagasabb pontszámot, amely a fejlesztés magas fokú elfogadottságát bizonyítja. A legnagyobb fejlődést a következő területeken értük el: a mosdók, wc-k tisztasága (sokat segített a bejárat közelében, a Zsiráfházban nyitott új mosdó); a Zoo Típusú Találkozások állatbemutató program; az ismeretterjesztő táblák, játékok és az eligazodást segítő táblák, a térképkiadvány (ezekben is újítottunk); az ajándékboltunk színvonala. Ugyanakkor a dél-alföldi tanya bemutató („parasztudvar”) és a dél-amerikai bemutatónk megítélése, ha nem is jelentősen, de romlott. Az eredmények alapján elmondható, hogy a látogatók által legkevésbé jónak tartott állatbemutató-részlegünk a háziállat-bemutató – a többihez viszonyítva, mert alapvetően az sem kapott rossz pontszámokat.
Az, hogy a Vadasparkba jutást segítő információkat nem tartották kielégítőnek a látogatóink, egyértelműen jelzi, hogy nem szerepel kellő hangsúllyal a városi információs hálózatban az állatkert. A helyzet javítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a messzebbről érkezett, kevés helyismerettel rendelkező turisták is „rátaláljanak” a Vadasparkra.
18. diagram
A következő, 19. diagram mutatja, hogy összességében hogyan érezték magukat a látogatóink a Vadasparkban – a pontszámok eloszlása szerint. Bár már 2009-ben is minimális volt a Vadasparkkal teljes mértékben elégedetlenek aránya, 2011-ben gyakorlatilag nem volt olyan kérdőívkitöltő, aki hármasnál rosszabb értékelést adott volna. Ami viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy pozitív irányba sem változott jelentősen az eloszlás, vagyis, viszonylag csekély arányban nőtt azok száma, akik kitűnően érezték magukat. Ez különösen azért érdekes, mert, mint az előző diagramban láthattuk, voltak olyan területek, ahol ennél jóval jelentősebb volt a javulás, és 2009-ben még nem állt a kitűnő értékeléseket kapott Zsiráfház. Két lehetséges, egymást nem kizáró magyarázata lehet a jelenségnek: a látogatói igények és elvárások is növekednek a Vadaspark fejlődésével, másrészt az, hogy miként ítéli meg a látogató az állatkert egészét, kevésbé függ egy-egy részterületének sikerétől. Vagyis, az állatkertnek arra kell törekednie, hogy minőségileg minél egységesebb legyen, másrészt pedig a fejlesztés sosem állhat le. Mindenesetre, ennek a kérdésnek a részletesebb vizsgálata egy következő kutatás tárgya lesz, amely során azt fogjuk vizsgálni, hogy az egyes területek minősége mennyiben befolyásolja az állatkert egészének megítélését.
19. diagram
9. Állatkertek célja és feladatai
Ahogy az állatkertek működését szabályozó rendelet (3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól) fogalmaz:
(1) Az állatkert olyan állandó intézmény, amely a természet- és állatvédelmet szolgálja, ahol az állatokat évente 7, vagy annál több napon keresztül a nagyközönség részére történő bemutatás céljából tartják. Az ismeretterjesztést, oktatást és nevelést az ott élő állatok folyamatos és szakszerű bemutatásával és tájékoztatással biztosítja.
(2) Az állatkert részt vesz a tudományos kutatásban, a fajok megőrzésében, továbbá a természetvédelmi oltalom vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó (a továbbiakban: védett) fajok egyedeinek megóvásában, valamint természetvédelmi mentőközpont feladatokat is elláthat.
Mindez tömör összefoglalása a modern állatkertészeti felfogásnak. Azonban felvetődik az a nem kevésbé fontos kérdés: vajon a társadalomban mennyire tudatosul mindez? A kutatásunk során erre is választ próbáltunk találni.
A kérdőívben magunk adtunk szempontokat, hogy a látogatók 1-től 5-ig értékeljék azok fontosságát az állatkertek viszonylatában (1 a legkevésbé, az 5 leginkább). Az egyes szempontok közül voltak olyanok, amelyeket magunk fontosnak tartunk, és volt olyan, amelyet nem (a megunt hobbiállatok befogadása). A 20. diagram mutatja, hogy a látogatók szerint az állatkertekben általában mennyire fontosak a felsorolt feladatok.
20. diagram
21. diagram
Ebből az tűnik ki, hogy a látogatóink elvárása szerint az állatkert fő funkciója a természetvédelem és az oktatás, nevelés. Vagyis a társadalom és a szakma elvárása egyezik. Mindebből az is következik, hogy amelyik állatkert nem felel meg ennek az elvárásnak, az elvesztheti a hitelességét. A 20. diagram és a 21. diagram mutatja, hogy a Szegedi Vadasparkot nem fenyegeti ez a veszély. A látogatók véleménye szerint ugyanis az állatkertben nagymértékben megvalósulnak a fontosnak ítélt feladatok (94-95% között).
Az állatokkal való közvetlen kapcsolat megteremtése az, amelyben a Szegedi Vadaspark a legkevésbé „hatékony” a látogatók véleménye szerint. Ennek oka az, hogy Magyarországon azon kevés állatkert közé tartozik, ahol teljes mértékben tilos az állatok látogatók általi etetése. Ebben a modern felfogást követi, Nyugat- és Közép-Európa állatkertjeinek döntő többségében hasonlóan tiltják ezt a fajta interakciót, elsősorban humán- és állategészségügyi okokból.
Az előző pontban szóba került, hogy a látogatók elvárásai változnak, az egyre magasabb fejlettségi szintre jutó állatkerteknek magasabb minőségi követelményekkel kell szembesülniük – ami érthető, hiszen a bővüléssel a belépőjegy árak is nőnek, a magasabb fenntartási költségek fedezésére. Feltételezhető, hogy az állatkertek feladatainak megítélése is változik – éppen maguk az intézmények tudatosító tevékenysége következtében. Ha az állatkertekben elvárt feladatok pontátlagait kiegészítjük a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban végzett felmérés eredményeivel (2005 és 2007), az elvárások folyamatos növekedését tapasztaljuk (22. diagram). A legfontosabbnak ítélt feladatokban ugyanezt a trendet láthatjuk (23. diagram).
22. diagram
23. diagram
Elviekben tehát a látogatók rendkívül fontosnak érzik az oktatást és a nevelést. Az állatkertek, így a Szegedi Vadaspark is nagy hangsúlyt fektet a látogatók ismereteinek bővítésére, ismeretterjesztő táblákkal, játékokkal, előadásokkal („látványetetések”). Vajon ezt milyen hatékonysággal teszi? A kérdőívben feltettünk pár olyan kérdést, amelyről a látogatók elméletileg informálódhattak a tájékoztató táblákon. Az eredményes sajnos nem túl kedvezőek, a látogatóink döntő többsége nem tudott jó választ adni a kérdésekre. Különösen megdöbbentő, hogy olyan kérdéseket illetően is nagy volt a tudatlanság, amelyekkel kapcsolatos ismereteket folyamatosan igyekszünk kommunikálni (fajmegmentési programok, CITES). Bízunk abban, hogy a jelenleg zajló, információs rendszert érintő fejlesztéseink révén a továbbiakban pozitívabb eredményeket tudunk majd felmutatni, vagyis nő az ismeretterjesztő munkánk hatékonysága. A 2012-es látogatói kutatásaink egy fő témája lesz, melyek bizonyulnak a leghatékonyabb eszközöknek a célunk elérésében.
24. diagram
A részleteket tekintve, megdöbbentő, hogy olyan, egyszerűbbnek számító kérdésre, hogy melyik pelikánfaj él a Vadasparkban (hazánkban fokozottan védett fajról van szó), a látogatók nagy többsége nem tudott válaszolni. Annak ellenére, hogy a Vadasparkban egy CITES-t bemutató kiállítás is látható, a látogatók mindössze 5%-a tudta, hogy mi az.
Tegyük fel, hogy a Vadasparkba többször látogató vendégek jobban ismerik a szegedi állatokat, többször találkozhatnak az információs táblákkal, sőt, talán érdeklődőbbek is. Az összehasonlítás azokkal, akik először érkeztek az állatkertbe, azonban meglepő eredményt mutat (25. diagram). Vagyis 10 kérdésből 8-ra a Vadasparkba először látogatók jobban válaszoltak, mint a gyakori vendégek. A jelenség magyarázata az lehet, hogy azok, akik ismeretlen terepre érkeznek, figyelmesebbek az információk iránt, de – természetesen – további vizsgálatok elvégzése nélkül ezt kijelenteni nem tudjuk. Az mindenesetre biztos, hogy az állatkerti tájékoztató rendszer tökéletlensége nem okolható a látogatók hiányos ismeretéért, mert abban az esetben különbséget a két csoport között nem találtunk volna.
25. diagram
26. diagram
Ha a gyermekek és a felnőttek teljesítményét hasonlítjuk össze, további, immár pozitív meglepetések érnek minket. A 14 év alattiak közül ugyanis, mint az a 26. diagramon is látható, sokkal többen tudták a helyes választ, mint a 18 éven felüli felnőttek csoportjában. Vagyis az oktatási tevékenységünk legfőbb „célcsoportját” el tudtuk érni. Mindenesetre a tájékoztató, ismeretterjesztő munka hatékonyságát növelni szükséges.
10. A jövő nagy kérdése: milyen állatfajjal bővüljön a gyűjtemény?
Könnyed és szórakoztató kérdésnek tűnhet az, hogy milyen állatfajt hiányolnak a látogatóink a Vadasparkból. Jelentősége viszont nagy, főleg, ha a különböző „állatkerti trendeket” szeretnénk figyelemmel kísérni. A 27. diagram mutatja az első 10 helyezettet. Nagy meglepetés nincs a listán, látható, hogy a látogatók túlnyomó többségben a tradicionális állatkerti állatok közül válogatnak. Egy-egy speciális, különleges állatfajt (pl. kacsacsőrű emlős, komodói sárkány) a látogatók mindössze 1%-a nevezett meg.
A 28. diagramon csoportosított adatokat láthatunk. Ezekből kitűnik, hogy a nagytestű növényevők, a nagyragadozók, a hüllők, az emberszabású majmok és a tengeri emlősök a legnépszerűbb állatkerti állatok – látogatói szemmel. Annak ellenére jött ki ez az eredmény, hogy a Vadaspark gyűjteménye gazdag nagyragadozókban, illetve – a zsiráf érkezésével – a nagytestű növényevőket is képviseli egy meghatározó faj.
27. diagram
28. diagram
Összefoglalás
A Szegedi Vadasparkban végzett látogatói kutatások általában pozitív eredményt hoztak az állatkertet tekintve. Az erősségek mellett segített meghatározni azokat a területeket, ahol leginkább szükség van a fejlesztésre, a teljesítmény javítására. A kutatás során a látogatói attitűdökről is képet nyerhettünk, amely nem pusztán a szegedi intézményt érintik, hiszen az állatkertek munkájáról, feladatáról és céljairól a társadalomban kialakult képről is információt kaphattunk. Általánosságban elmondható, hogy a látogatóközönség szemszögéből az állatkert elsősorban a természetvédelmet és oktatást-nevelést szolgáló intézmény, ami megfelel a modern állatkertek önmeghatározásának. Azonban a fentiekre vonatkozó konkrét információk és tudásanyag tekintetében már kevésbé tájékozottak a látogatók, ami feltehetően nem kizárólag szegedi jelenség. Ezen problémát, pontosabban annak okait, valamint a hatékonyság növelésének lehetséges módszereit mindenképpen érdemes tovább kutatni.
Egy látogatók körében végzett felmérés elvégzése, az adatok feldolgozása és kiértékelése nem egyszerű feladat, sok energiát és idő igényel. Azonban a fenti kutatás is bebizonyítja, mennyire fontos és hasznos információkkal szolgálhat, amely segítheti az állatkerteket munkájukban. Bízom benne, hogy a jelen kutatás megfelelő mintául szolgálhat mások hasonló kezdeményezéseihez.
Források:
1) 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól
2) Endrédi Lajos: Látogatói kutatások a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban – prezentáció, 2007
Letöltések: