Angol: Lowland tapir
Francia: Tapír du Brésil
Német: Flachlandtapir
Román: Tapír de Câmpie
Szerb: Juznoamericki Tapir
Rendszertan: Páratlanujjú patások rendje/Tapírfélék családja
Elterjedés, élőhely: Amerika mocsaras, erdős és füves területei, bozótosok
Természetvédelmi helyzete: Sebezhető
Testtömeg: 150 -250 kg
Testhossz: 204-221 cm
Marmagasság: 77-108 cm
Táplálkozás: Gyümölcsök, levelek, magok, bogyók, fakéreg, vízinövények.
Szaporodás: 335-439 napos vemhesség után rendszerint 1 kölyök születik.
Élettartam: 25-35 év
Szociális viselkedés: Magányosan él.
A disznóknál valamivel nagyobb állatok, testüket rövid, sprőd szőr fedi. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló ormányt alkot. Mellső lábukon 4, a hátsón 3 ujjuk van. Rendszerint ugyanazon az útvonalon mozognak, idővel széles csapást vágva a sűrűben. A napi foglalatosságaik közé tartozik a fürdés és dagonyázás is, amely bőrük védelmét szolgálja, többek között a külső paraziták ellen. A főbb természetes ellenségeik a pumák, jaguárok, esetleg a nagyobb méretű anakondák és kajmánok. Noha néhány hetes korukban már képesek szilárd táplálékot is fogyasztani, a fiatal tapírok addig szopnak, míg anyjuknak van teje. A kis tapírok testén világos színű pettyek és hosszanti irányú csíkok láthatók, amelyek a rejtőzködést segítik a sűrű bozótban. A mintázat 6-8 hónapos korukban kezd eltűnni.
Esőerdei torpedó
A közönséges tapír meglehetősen gyorsan tud futni, csakúgy mint úszni és merülni. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy ellensége – az egyik legerősebb macskaféle, a jaguár – elől elmeneküljön, ezért egészen más stratégiát alkalmaz. Koponyája hatalmas, amelynek elülső részén egy csonttaraj is található. Az ezen tapadó izmok így jóval erősebbé teszik a fejet. Ha egy ilyen nagy tömegű test faltörő kosként nekilódul, szinte mindenen átvág, még a sűrű esőerdőn is. Ahol a tapír rövid, sprőd szőre még sérülések nélkül könnyen átsiklik, ott a jaguár bundája már beakadhat, ami miatt nem feltétlen követi kiszemelt áldozatát.
Békés növényevők veszélyben
A tapírok ősi páratlanujjú patások, az orrszarvúak és a lovak rokonai. Az első ismert őseik a kb. 50 millió éve Észak-Amerika területén élt Heptodonok, feleakkorák voltak, mint a ma élő rokonaik. Az első igazi tapírok a 20 millió éve élt, mai formáikhoz már jobban hasonlító Miotapirusok voltak. Ez idő tájt vált szét az ázsiai és az amerikai tapírok törzsfejlődése. Dél-Amerikába 3 millió éve jutottak el északról, amikor kialakult a két kontinenst összekötő híd. Az Észak-Amerikában maradt fajok kb. 10 ezer éve haltak ki, egyes feltételezések szerint az első amerikai emberek irtották ki őket.
Bár a fajnévben szerepel a „közönséges” jelző, ez a jelenleg csökkenő tendencia folytatódása esetén elvesztheti értelmét. A hajdan hatalmas területeken élt tapírok élettere folyamatosan csökken, ráadásul még mindig kedvelt zsákmányállatai az orvvadászoknak. A két közeli rokona, a közép-amerikai Baird-tapír és az Andokban élő hegyi tapír még rosszabb helyzetben van. Az előbbiből kevesebb, mint 5500, az utóbbiból mindössze 2500 egyed él már csak vadon. Elsősorban húsukért vadásszák őket, de legalább ekkora gondot jelentenek a háziállatok által terjesztett betegségek is. Sajnos a tapírok viszonylag lassan szaporodnak, így a fokozott védelem mellett sem képes mindig helyreállni a populáció.
A közönséges tapír európai fajmegmentési programja (EEP)
A közönséges tapírok az állatkerti világban nem számítanak ritkaságnak. A fajmegmentési programban kb. 120 állatkert vesz részt, több, mint 300 egyeddel. Ebből is látható, hogy a tapírok jól szaporodnak állatkerti körülmények között, sőt, talán túlságosan is jól, a tartókapacitást tekintve. A programban ezért kísérleteznek azzal, hogy helyenként azonos neműeket tartsanak együtt. A Szegedi Vadasparkban 2008-ban és 2009-ben született két tapírhím például együtt került a bécsi állatkertbe. A Vadasparkban mintegy kétévente örvendhetünk kistapír születésének. Valamilyen oknál fogva egy kivételével csak hímek születtek eddig Szegeden, amelyek elhelyezése más állatkertekben nem könnyű feladat. Ebben a program vezetőjének segítségére számítunk.
A közönséges tapír örökbefogadója :
– Rutai Gábor
– Maroslelei Zengő Óvoda
– Kozma Renáta
– Tari Anna