Angol: Kea
Francia: Nestor kéa, Kéa
Német: Kea, Bergpapagei
Román: Kea, „Papagalul de munte”
Szerb: Kea
Rendszertan: Papagájalakúak rendje/Bagolypapagáj-félék öregcsaládja.
Természetvédelmi helyzete: A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint sebezhető.
Élőhely: Új-Zéland magasan fekvő, erdős területei.
Táplálkozás: Mindenevő, nappali állat. Főként gyökerekkel, levelekkel, bogyókkal, nektárral, és rovarokkal táplálkozik. Időnként a dögöket is elfogyasztja.
Testhossz: 48 cm
Testtömeg: 800-900 g
Szárnyfesztávolsága: kb. 90 cm
Kelési idő: 21-28 nap.
Utódok száma: 2-4 fióka.
Élettartam: 20-40 év.
Irtóhadjárat
A kea az Új-Zélandon őshonos papagájfajok egyike, az úgynevezett Déli-szigeten él. Vadon ma már csak nagyon kevés példányt találhatunk. Sajnos ebben is az ember a ludas. Egészen 1970-ig ugyanis a kormány jutalompénzt fizetett a leölt keákért. Azt hitték, hogy komoly veszélyt jelentenek a juhállományra, pedig csak az elhullott birkákból ettek. Az irtó hadjárat a pénz reménye miatt a védett területeken élő madarakat sem kímélte. Több, mint 150 000 egyedet pusztítottak el, míg 1986-ban teljes védelem alá nem kerültek.
Kíváncsi tollas szerelőmesterek
A keákat a legintelligesebb madarak közé sorolják. Legtöbben onnan ismerik őket, hogy nemcsak rendkívül kíváncsiak, hanem erős csőrükkel mesterien szerelik le az autók visszapillantó tükreitől kezdve az egyéb kiálló alkatrészeket, de a más állat számára kinyithatatlan lakatokat, fedeleket is leügyeskedik az élelemlelés reményében.
Állatkerti tartásuk során is fontos, hogy folyamatosan foglalkoztassák őket játékokkal.
A kea örökbefogadója: