Angol: Canada goose
Francia: Bernache du Canada
Német: Kanadagans
Román: Gâsca canadiană
Szerb: Kanadska guska
Rendszertan: Lúdalakúak rendje / Récefélék családja
Elterjedés, élőhely: Észak-Amerika vízközeli, füves területei
Természetvédelmi helyzete: nem veszélyeztetett
Testtömeg: 3,5 – 6,5 kg
Testhossz: 76–110 cm
Szárnyfesztávolsága: 127–150 cm
Táplálkozás: fű, levelek, néha kisebb ízeltlábúak, férgek
Szaporodás: 23–30 napos kelési idő után 3-6 fióka kel ki
Élettartam: 20-40 év
Szociális viselkedés: A párok életük végéig együtt maradnak
A fekete fej és nyak fehér „szakállal” megkülönbözteti a többi lúdtól, habár az apácalúd nagyon hasonló, de neki fekete melle van és barnás helyett szürke tollazata. A kanadai lúdnak hét alfaja van, ezek méretben és tollazat részleteiben különböznek egymástól. Némelyiket nehéz megkülönböztetni a kis kanadai lúdtól, amelyről sokáig azt tartották, hogy a kanadai lúddal egy fajba tartozik.
Amikor a vízben táplálkozik, nyakát és fejét a víz alá dugja, hogy elérje a vízinövényeket, néha egyes récefajokhoz hasonlóan tótágast áll. Vándorlás során és télen a megművelt gabonaföldeken hátrahagyott terméseket: a búzát, a babot, a rizst és a kukoricát is szívesen megeszi. Kevés állati eredetű táplálékot is eszik.
Nyugatról-keletre – vidékről a városba
A kanadai lúd Észak-Amerikában a leggyakoribb lúdfaj. A XVII. században díszmadárként telepítették be Angliába, majd európai bevándorlók elvitték Új-Zélandra is, ahol olyannyira elszaporodott, hogy manapság már inkább kárát látják a mezőgazdaságban.
Amíg a tojó a fészket építi mohából, gallyakból, fűszálakból, és kotlik a tojásokon, addig a hím őrzi a területet a betolakodók ellen.A kislibák kikelésükhöz a csőrükön lévő úgynevezett tojásfogat használják; ezzel törik fel a tojás héját. Amint a kicsik kibújtak máris tudnak úszni, így a hím és a tojó védőszárnya alatt el is hagyhatják a fészket.