Sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus)

Ragadozók rendje (Carnivora)
Kutyafélék családja (Canidae)

Elnevezések

Angol név: Maned wolf
Német név: Mahnenwolf
Szerb név: Grivasti vuk
Román név: Lupul cu coamă

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: NT (Near Threatened – veszélyeztetettség közeli)

Élőhely

Dél-Amerika pampái, száraz erdői, cserjései, mocsaras területei

II.

Adatok

A sörényes farkas bár kutyaféle, igen különleges állat. Bár farkasnak nevezik, vöröses bundája, karcsú teste és nagy fülei inkább a rókákra emlékeztetnek. Egyik legszembetűnőbb sajátossága rendkívüli lábhossza: a húsevő emlősök között testméretéhez képest neki vannak a leghosszabb lábai. Ez segíti abban, hogy kilásson a dél-amerikai füves területek magas növényzete fölött.

Járása is jellegzetes: gyakran poroszkál, vagyis az azonos oldali lábaival szinte egyszerre lép, amitől mozgása hullámzónak tűnik. Vadászatkor nesztelenül lopakodik, majd hirtelen ráugrik zsákmányára. A kutyafélék között ritka módon fogaival is ás, nem csak a lábaival.

Bár ragadozó, étrendjének jelentős részét gyümölcsök alkotják. Különösen kedveli a „farkasalmát”, amely kedvezően hat az emésztésére, és segíthet a paraziták elleni védekezésben. Az elfogyasztott gyümölcsök magvainak terjesztésével fontos szerepet játszik élőhelye növényvilágának fenntartásában.

Jellegzetes, erős szagú vizelete messziről felismerhető, illatát gyakran a marihuánáéhoz hasonlítják. Többnyire magányosan él, és nem üvölt úgy, mint a valódi farkasok, hanem magas, ugatásszerű hangokkal kommunikál. Állományát elsősorban élőhelyének pusztulása, feldarabolódása és a közúti gázolások veszélyeztetik.