Házi kacsa (Anas platyrhynchos domestica)

Lúdalakúak (Anseriformes) rendje
Récefélék (Anatidae) családja

Elnevezések

Angol név: Domestic duck
Német név: Hausente
Szerb név: Domaća patka
Román név: Rată domestice

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: a faj nem szerepel a listán

Háziasítás

Őse a tőkés réce, háziasítása kb. 3000 éve történt Dél-Európában és Kínában.

Adatok

A házi kacsa húsát, tollát, zsírját, máját, tepertőjét egyaránt hasznosítják. Tojása csak alaposan megfőzve fogyasztható, mert paratífusszal lehet fertőzött.

A házi kacsát világszerte tenyésztik. A nyugati világban kevésbé népszerű, mint a csirke, mert a csirke könnyebben tartható zárt helyen és több fehér, sovány húsa van. Kínában viszont a kacsának nagy a népszerűsége.

A házi kacsa igen ellenálló, jól bírja a szélsőségeket. Úszásban segíti az úszóhártyás lába, csónak alakú teste. Tolla nem ázik át, mert a teste hátsó részén lévő faggyúmirigyből a faggyút rákeni a tollazatára. A hidegtől a bőre alatti vastag zsírréteg védi.

Csőre lemezes. Vízinövényekkel, apró csigákkal, rovarokkal táplálkozik. A hím házi kacsa neve gácsér.

A házi kacsák számtalan fajtája között is van magyar fajta, melyet parlagi kacsa néven említenek, és a Kárpát-medencében kialakult, őshonos magyar fajtának tekintik. 2004 óta a védett háziállataink közé tartozik. Őse a tőkés réce.