Feketefejű pókmajom (Ateles fusciceps robustus)

Főemlősök rendje (Primates)
Pókmajom-félék családja (Atelidae)

Elnevezések

Angol név: Colombian spider monkey
Német név: Kolumbianischer Klammeraffe
Szerb név: Peruanski majmun pauk
Román név: Maimuță-păianjen

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: VU (Vulnerable – sebezhető)

Élőhely

Dél-Amerika trópusi esőerdői

II.

Adatok

Hosszú végtagjaival és tapintófelületű, ötödik végtagként működő farkával könnyedén lendül egyik ágról a másikra, ezért a talajt alig érinti. Nevét is pókszerű testtartásáról kapta, amikor mindenével kapaszkodva szinte „lógva közlekedik” az ágak alatt. Értelmi képességei a főemlősök között is kiemelkedően fejlettek. Bár a korai felfedezők legendái szerint élő láncot alkotva keltek át a folyókon, ennek nincs valós alapja – mozgékonyságuk azonban így is lenyűgözte az első megfigyelőket.

Társas élete rugalmas: a nagyobb csoportok napközben kisebb, mozgékonyabb alcsoportokra oszlanak, hiszen így könnyebb a táplálékkeresés. A hímek általában együtt maradnak és közösen védik a territóriumot, míg a nőstények ivaréretten elhagyják születési csoportjukat.

A faj tágabb rokonsága mintegy 40 millió éve jelenhetett meg az Újvilágban, valószínűleg Afrikából sodródva. Ma a feketefejű pókmajom az esőerdők pusztulása és feldarabolódása miatt veszélyeztetett. Megőrzésében fontos szerepet játszanak az európai állatkertek összehangolt fajmegmentési programjai. A vadasparki pókmajmok matuzsálemi kort is megélnek, többen közülük – köztük a miénk is – 45 év felettiek.