Angol: Domesctic rabbit
Francia: Lapin domestique
Német: Hauskaninchen
Román: lepure de casa
Szerb: Domácí Zec
Rendszertan: Nyúlalakúak rendje / Nyúlfélék családja
Táplálkozás: növényevő / fűfélék, gyökerek, zöldségek, gabonák, fakéreg
Életmód: nappali állat
Testtömeg: 1,5 -12 kg
Testhossz: 30-70 cm
Magasság: 10-15 cm
Vemhesség: 28-31 nap
Utódok száma: 2-8 nyúlfi
Élettartam: 40 év
Származása: Európa
Őse: üregi nyúl
Háziasítása: kb. 2 000 évvel ezelőtt, a Pireneusi-félszigeten
Nyúlon innen, nyúlon túl
A házinyulat két ok miatt tartják: eledel vagy házikedvenc. Húsán kívül szőrét is felhasználják. Az ókori Rómában igen kedvelt csemege volt a nyúlhús. A legkülönlegesebbnek az újszülött nyúlfik, sőt az embriók számítottak, ezért nagy számban tenyésztették őket. Mint sok más, kedvencként tartott állatnak, a házinyúlnak is számtalan fajtáját tenyésztették már ki, a törpétől az óriásig, a sima szőrűtől a borzasig, a kisfülűtől a nagyfülűig. A nyulaknak különleges emésztési módszerük alakult ki: ahhoz, hogy a növényekben levő fontos tápanyagokhoz teljes mértékben hozzájussanak, úgynevezett előemésztést kell végezniük, le kell bontaniuk a sejtfalat szilárdító cellulózt.Ez a folyamat a nagy vakbelükben, mikróbák segítségével történik. Ezek után hozzáférhetővé válnak az értékes tápanyagok, de a vastagbélbe továbbhaladva csak egy részük hasznosul a szervezet számára, a többi kiürül. Nem vesznek azonban kárba, mert ezt a lágy, szőlőfürt szerű ürüléket közvetlen a végbélből megeszik a nyuszik. Egy újbóli emésztéssel már hasznosulni tudnak az eddig fel nem szívódott tápanyagok. E jelenséget cökotrófiának nevezik. A „végleges” ürülék a szárazabb, keményebb nyúlbogyó. A nyúl számos nép szimbólumvilágában megjelenik: Európában a tavasz, a megújulás, a termékenység jelképe. Kínában a hosszú életé, Afrikában a ravaszságé, az indiánoknál a szelek és felhők irányítója.
Az üregi nyúl kisebb a mezei nyúlnál. Tarkóján barna színű, háromszög alakú folt van, testének többi része szürke.Fülhegye barna, a farok felső oldala fekete. A füle jóval rövidebb, mint a mezei nyúlé, amely előrehajtva eléri az orr hegyét. Az üregi nyúl feje gömbölyűbb.
Az üregi nyulak rendszerint szerteágazó, föld alatti járatokat ásnak maguknak, az itt lévő vackokban alszanak és hozzák világra kölykeiket. Túlnyomórészt alkonyatkor és éjjel mozognak. A meleg, száraz időt kedvelik, esőben viszont nem szívesen hagyják el üregüket.
Veszély esetén hátsó lábával dobol a földön. így figyelmezteti fajtársait, azok pedig villámgyorsan eltűnnek az üregben. Ha dobolás közben a hátsó lábukra egyenesednek, az a súlyos veszély jelzése.
A kolóniákon belül nagycsaládokban élnek. Egy-egy hím általában több nőstényből álló háremet tart. Együtt védik meg területüket a szomszédos családokkal szemben. Nemcsak a családokon belül jellemző a szigorú hierarchikus rend, hanem a csoportok között is. A legerősebb hímet illeti a legkedvezőbb hely, mellette telepszik meg a második legerősebb, és így tovább.
Az utódok külön föld alatti üregekben, a számukra kialakított fészekben nevelkednek, ahol éjszakánként csak egyszer, 5 percig kapnak szopni. Születésükkor csupaszok, szemük zárt, de három hét után már el is hagyják az üreget. Még egy hét és maguknak kell gondoskodniuk táplálékukról, hiszen anyjuk már egy következő alommal foglalkozik. A felnevelt fiatalok száma erősen függ a közösség állapotától. Ha még kevesen és gyarapodófélben vannak, egy nőstény akár évi 30 utódot is sikeresen felnevelhet, míg nagy egyedsűrűség esetén jóval kevesebbet.
A nyúl örökbefogadója: