A Dél-alföldi tanya bemutatóhoz csatlakozó, tavaly felépített házi kecske karám sokak tetszését elnyerte, pontosan annak lakosai, amelyek – némi zoocsemege reményében – mindig készek a kapcsolatteremtésre. Az, hogy ők is jól érzik magukat, az is mutatja, hogy a tél végén a sorban születtek a kisgidák, olyannyira, hogy most már egy tucatot is meg lehet figyelni játékos ugrándozásuk közben a bemutatóban. Náluk kedvesebb és megkapóbb látványt a tavasz első napjaiban nehéz elképzelni, így a Vadaspark legifjabb lakóinak bemutatását velük kezdjük.
Az előző mondatból sejthető, hogy van más meglepetésünk is, de őket is sorra vesszük az elkövetkezendő híreinkben. Bízunk benne, hogy amilyen kemény volt a tél, annyira enyhe és kellemes lesz a tavasz, és sokaknak lesz kedve felkeresni a Vadasparkot, hogy megcsodálhassa annak legvirgoncabb lakóit!
A kecske talán az egyik legszívósabb és legéletrevalóbb háziállatunk. Már évezredek óta társa az embernek. A régészeti leletek és genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy Közel-Keleten, egész pontosan a mai Irán területén háziasították 10-12 ezer évvel ezelőtt. A Zagrosz-hegységben élő bezoárkecske volt az őse, amely nevét arról a kőszerű képződményből kapta, amely a kérődzők gyomrában áll össze rostokból és szőrből. A bezoárkőnek csodálatos gyógyítóerőt tulajdonítottak hajdan, elsősorban a mérget volt képes magába szívni a hiedelmek szerint. Az első kecskéket valószínűleg nemcsak húsáért, tejéért, hanem kultikus célból is tartották. Eme utóbbi szerepét máig megőrizte, hiszen nem képzelhető ma sem el egy filmbéli boszorkányszeánsz bakkecske koponya nélkül a díszletek sorában!
A kecskék persze ártatlanok mindebben, és az, hogy egyes területeken valósággal átkozzak őket, az is az ember felelőtlenségének köszönhető. Ugyanis szinte mindent lelegelnek, még a fák lomblevelei sincsenek biztonságban tőlük. Nem egy szigetet rágtak tarra, ahol partra tették őket, hogy szabadon szaporodjanak a későbbi hajósok ellátmányának biztosítására…természetesen ez hiba volt, amelynek a helyi ökoszisztémák látták kárát.
Fotók: Endrédi Lajos