Angol: Bush Dog
Francia: Chien des buissons
Német: Waldhund
Román: Cainele de tufis
Szerb: Kolumbijski divlji pas
Rendszertan: Ragadozók rendje/Kutyafélék családja
Elterjedés, élőhely: Dél-Amerika északi részének erdői, mocsarai, szavannái és bozótosai
Természetvédelmi helyzete: mérsékelten veszélyeztetett
Testtömeg: 5-7 kg
Testhossz: 60-75 cm
Marmagasság: 30-40 cm
Táplálkozás: Kisebb emlősök, olykor gyümölcsöt is eszik.
Szaporodás: 60-70 napos vemhesség után 4-6 kölyköt születik
Élettartam: 10 év
Szociális viselkedés: kisebb falkákban élnek
Feje erőteljes; pofája rövid és széles, füle nagyon kicsi. Barna fejszőrzete világosabb árnyalatú, mint a test többi része. Teste zömök, izmos és meglehetősen hosszú. Szőrzete rövid és sötét rőtesbarna. Farka rövid, csapott, színe a sötétbarnától a feketéig terjedhet. Az erdei kutya rövid, erőteljes lábával a földhöz lapulva vág utat magának a növényzet sűrűjében.
E kutyaféle ivarérettségét 14-18 hónaposan korában éri el. A párzási idény rendszerint októberben van.
Mindkét szülő gondozza a kölykeket. A fiatal állatok ivarérésük elérése után is a falkával maradnak egy ideig.
“Vízikutya”
Az erdei kutyák sokféle területen képesek megélni az erdőktől a füves térségekig, de nagyon fontos számukra, hogy mindig vízközelben legyenek.
Mivel kiválóan úsznak, sőt a víz alá is lebuknak, vadászataik során gyakran zsákmányolnak vízben élő állatokat. Az éjszakát föld alatti lyukakba vagy üreges fatörzsekbe bújva töltik.
Megható állatkerti történet
Megfigyeltek már olyan erdei kutya hím egyedeket, amelyek táplálékot vittek az üregben vagy odúban tartózkodó nősténynek. A Szegedi Vadaspark gondozói is ismernek hasonló, gondoskodásról szóló történetet:
Egy korábbi csapat egyik tagja nem látott, de bizonyos útvonalon rendszeresen tudott közlekedni. Amikor az állatok a táplálékukat megkapták, egyikük mindig helyezett el ennivalót vak társa útvonalába, így az könnyen hozzájutott az éltető falatokhoz…
Az erdei kutya örökbefogadója:
– Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal