Angol: Emu
Francia: Emu
Német: Grosser Emu
Román: Emu
Szerb: Emu
Rendszertan: Struccalakúak rendje/Emufélék családja
Elterjedés, élőhely: Ausztrália erdői, füves pusztái
Természetvédelmi helyzete: nem veszélyeztetett
Testtömeg: 50-55 kg
Testhossz: 175 cm
Marmagasság: 1 ,5-1, 8 m
Táplálkozás: gyümölcsök, füvek, hernyók, szöcskék
Szaporodás: 56 napos kelési idő után 15-25 fióka kel ki
Élettartam: 25-35 év
Szociális viselkedés: párban élnek
Ahol a kakas költ
Bár a madárvilágban nem egyedülálló, hogy a hím is részt vesz a tojások keltetésében vagy a kicsik nevelésében, az emuknál szinte teljes a szerepcsere. A tojásokat persze a nőstény rakja le, a kotlás azonban a hím feladata. A tojó gyakran a környéken marad és “férfi” módra védelmezi a területet, de nem ritka az sem, hogy továbbáll. Tojásait a hímre hagyja, és más hímekkel áll párba. A sűrű váltás eredményeképpen megesik, hogy egy-egy fészekben több apától származó tojások melegszenek. A költés alatt a kakas alig eszik, és testsúlyának akár egyharmadát is elveszítheti. A kicsiket öt hónapos korukig gondozza.
A futómadarak tollai szétágazóak, szerepük csak a hőszigetelésben és a megjelenésben van. Az emué viszont még ezen kívül is érdekes: egy tollszárból két ág indul ki.
A moák végzete
Új-Zélandon éltek egykor más futómadarak is: a moák. A legkisebbek kb. 1, míg a legnagyobbak 3 méter magasak voltak. Valamikor a kb. 10 féle moafaj tömegével népesítette be a szigetet. 4-500 évvel ezelőtt azonban a vadászat miatt az összes faj kihalt. Az ő kipusztításuk vezetett az eddig ismert legnagyobb sasféle, a Haast-sas eltűnéséhez is. Ennek a madárnak ugyanis a futómadarak voltak a táplálékai, sőt az emberre is veszélyes lehetett.
Az emu örökbefogadója :