Angol: Dumeril’s boa
Francia: Boa du duméril
Német: Dumerils Madagaskarboa
Román: Boa dumerili
Szerb: Dumerilova boa
Rendszertan: Pikkelyes hüllők rendje / Óriáskígyó-félék családja
Elterjedés, élőhely: Madagaszkár száraz, fás szavannái, nyílt erdői
Természetvédelmi helyzete: sebezhető
Testtömeg: 8-10 kg
Testhossz: 180-200 cm
Táplálkozás: kisemlősök, madarak
Szaporodás: 150-210 nap vemhesség után 4-6 utód
Élettartam: 20-30 év
Szociális viselkedés: magányos állat
Méreggel és izommal
A kígyók, legyenek szárazföldiek vagy tengeriek valamennyien ragadozók. A zsákmány megszerzésére alapvetően kétféle stratégia alakult ki. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik a kiszemelt áldozatot méreggel bénítják vagy ölik meg, mások megfojtják. Az óriáskígyók az utóbbi módon jutnak élelemhez,
de egészen kis termetűek is ekképpen zsákmányolnak. Fogaik ezeknek is vannak, amelyek arra valók, hogy megragadják az áldozatot, mert csak így tudják körbeölelni.
Közismert, hogy a kígyók a fejük méreténél sokszorta nagyobb zsákmány bekebelezésére is képesek. Ehhez azonban nem akasztják ki az állkapcsukat. Az alsó állakapocs két része középen, valamint a felső és az alsó állkapocs egy-egy rugalmas szalaggal kapcsolódik, amely gumiszalagként nyúlik és tartja is egyben a csontokat amikor az állat kitátja a száját.
Elevenszülő kígyó
Több kígyófajra is – a Dumeril boát is beleértve – jellemző, hogy nem rak tojásokat. A kicsik anyjuk testében fejlődnek ki és elevenen születnek.
Éjjellátó “készülék”
A dumeril boa éjszaka aktív. Zsákmányát azonban nem hallása alapján találja meg, hanem meglátja. Persze nem a szó hagyományos értelmében. Az élő testek által kibocsátott hőt “látja”, érzékeli. Ehhez
speciális érzékszervvel rendelkezik: a szája körüli pikkelypajzsokon lévő úgynevezett gödörszervvel.
Nyelvének gyakori nyújtogatásával pedig a levegőben lévő szagmolekulákat juttatja el a szájüregben
lévő szaglószervhez az úgynevezett Jacobson-szervhez.
A Duméril-boa örökbefogadója:
– Pejin Attila