Nagy volt a meglepetés, amikor először szembesültünk azzal, hogy valami különös eset történt a Sancer-tó partján elhelyezkedő terráriumban. Biztos? – kérdeztük az első szemtanúkat. Fotó bizonyította azonban, hogy valóban született egy kis rákosi vipera augusztus utolsó napjaiban. Az utolsó kétségeket az oszlatta el, hogy közelről is meg tudtuk vizsgálni az ifjú mérges kígyót. A kétkedésre jó okunk volt rá, hiszen 2-3 éve csak ugyanazok a nőstény rákosi viperák éltek a terráriumban.
Sajnos kizárható a romantikus magyarázat, hogy egy környékbeli vipera lovag jutott be és hódította meg az egyik nőstény szívét, majd kevésbé lovagias módon továbbállt. Ugyanis Magyarország egyik legritkább hüllőjéről van szó, amelyet már a kipusztulás fenyegetett. Bár a hazai természetvédelem egyik sikertörténete az, hogy sikerült megmenteni a kígyófajt, még viszonylag kis területen és számban élnek vadon, Szeged környékén nem fordulnak elő. Akkor mi magyarázhatja a „csodát”? Halpern Bálintnak, a Rákosivipera-védelmi Központ szakemberének segítségét kértük, aki megvizsgálta a viperákat. Csodáról természetesen szó sincs, de zoológiai szenzációnak számít az eset, hiszen elmondása szerint ugyan erre eddig nem hallott példát ennél a fajnál, más hüllőknél előfordulhat a szűznemzés, vagy az, hogy a nőstények extrém hosszan tárolják az ivarsejteket. A választ a kérdésre majd egy genetikai vizsgálat adja meg, amelyet a Központ szakemberei végeznek el.
A kis viperát elkülönítettük a többiektől, így most a látogatóink továbbra is csak a szülőket láthatják a naposabb órákban, amíg téli nyugovóra nem térnek a helyükön kialakított telelőüregben. Ha melegebb az időjárás, még november elején is a felszínen tartózkodhatnak rövidebb időkre. A vipera fióka egyelőre tehát a háttérben cseperedik, a telet meleg terrárium biztonságában töltve.
A Rákosivipera-védelmi Központ tájékoztatója szerint idén is sikeres volt a tenyésztő program – nem csak a Vadasparkban. Erről a itt olvashat!