Angol: Common Shelduck
Francia: Brandgans
Német: Tadorne de Belon
Román: Califarul alb
Szerb: Šarena utva
Rendszertan: Lúdalakúak rendje/Récefélék családja
Természetvédelmi helyzete: A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint kevésbé aggasztó helyzetű, nem fenyegetett. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.
Élőhely: Európa, Ázsia , Afrika. Homokos, köves tengerpartok, sós és félsós vizű lagúnák, tavak.
A Kárpát -medencében alkalmi fészkelő.
Táplálkozása: főként állatokkal táplálkozik: rákok, kagylók, csigák, a fiatalok sáskákat is fognak. Kiegészítő táplálékként a moszatokat és a sós mocsarak növényeinek hajtásait is elfogyasztja.
Szaporodása: Az ivarérettséget többnyire 2 éves korban, a hím 4-5 éves korban éri el. Fészkét sokszor róka, borz, üregi nyúl elhagyott üregeibe rakja, ide kerül a 7-15 tojás, melyen 28-30 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók.
Élettartam: 10 – 15 év.
Testhossz: 60-65 cm
Testtömeg: 800-1450 g
Szárnyfesztávolság: 110-133 cm
Kelet és nyugat
A bütykös ásóludaknak a természetben két élesen elkülönülő populációja létezik, amelyek más életkörülményekhez alkalmazkodtak. Európában inkább a partokon, Ázsiában a sós és a félsós sztyeppei vizek környékén találhatók. Az Európában élő egyedek egy része egész évben egy helyben marad – az Északi-tenger partjai mentén és a Balkán-félsziget déli részén élők -, míg mások a Földközi-tenger partvidékén telelnek. Az ázsiaiak közül pedig sokan Dél-Ázsiába húzódnak le a téli időszakra. A többi réceféléhez hasonlóan a bütykös ásólúd szárnytollai egyszerre hullanak ki, így a madár egy hónapra röpképtelenné válik. Ilyenkor védett és táplálékban gazdag területekre kell húzódnia. Ezek közül a legjelentősebb a Weser és az Elba torkolata közötti nagy homokhátság, és Trischen, egy schleswig-holsteini madárvédelmi sziget. Egész Európából ide gyűlnek a költésben részt vett madarak.
A bütykös ásólúd örökbefogadója: