Angol: Red-necked Wallaby
Francia: Wallaby de Bennett
Német: Rotnackenwallaby
Román: Cangur Bennet
Szerb: Benetov valabi
Rendszertan: Kúszóerszényes alakúak rendje / Valódi kenguruk családja
Elterjedés, élőhely: Tasmániában és Ausztrália délkeleti partvidékének bozótosos területei
Természetvédelmi helyzete: nem veszélyeztetett
Testtömeg: 14 – 20 kg
Testhossz: 90 cm
Marmagasság: 92.5-105 cm
Táplálkozás: fűfélék, gyökerek
Szaporodás: 29 napos vemhesség után 1 kölyök születik
Élettartam: 10-12 év
Szociális viselkedés: magányos állat, legfeljebb a táplálkozóterületen alkotnak laza csoportokat.
Kenguru vagy wallaby?
Az első európaiak, akik megpillantották a kengurukat, holland tengerészek lehettek az 1620-as évek végén. A köztudatban azonban James Cook tudósításai alapján váltak ismertté ezek az állatok. Ma kb. 60 fajukat ismerik. Nálunk egységesen kengurunak nevezik mindegyiket, Ausztráliában viszont csak az óriáskengurukat hívják „kenguru”-nak, a többit wallabynak. A patkánynál alig nagyobb törpe szirtikengurutól az embernagyságú vörös óriáskenguruig, számtalan testméretben előfordulnak és a legkülönbözőbb élőhelyeket népesítik be. Vannak esőerdőben, sztyeppéken, sziklás hegységekben lakók. A legtöbb faj a talajon él, mások a fánlakó életmódhoz alkalmazkodtak. Amilyen sokféle helyen élnek, olyan sokféle a táplálékuk van. Egyesek rovarokat és gilisztákat esznek, mások gombákat, gyökereket, gumókat, leveket, gyümölcsöket fogyasztanak. Az Ausztráliában és Új-Guineában élő Bennett-kenguru jól viseli az európai klímát.
Több országba is betelepítették, de néhány helyen állatkertekből szabadultak ki. Angliában ma is élnek szabadon.
A Bennett-kenguru örökbefogadója :
– CSMRF: Bűnmegelőzési Osztály
– Dr. Lukács János
– Medovárszky Adrienn