Angol: Black-crowned night Heron
Francia: Bihoreau gris
Német: Nachtreiher
Román: Stärc de noapte
Szerb: Gak
Rendszertan: Gólyaalakúak rendje/Gémfélék családja
Elterjedés, élőhely: Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európa és Afrika nagy részén elterjedt
Természetvédelmi helyzete: nem veszélyeztetett
Testtömeg: 500-800 g
Testhossz: 58-65 cm
Szárnyfesztávolság: 105-112 cm
Táplálkozás: halak, békák, vízi rovarok, kisemlősök
Szaporodás: 20-22 napos kelési idő után 3-5 tojás kel ki
Élettartam: 10-15 év
Szociális viselkedés: társas állat
A kisebb termetű, társas gázlómadárak közé tartozik. Bújkáló természetű, szürkület idején lesz aktív (erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax = Éjszakai holló), nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén, fűzfákon.
A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, elsősorban a nádasban, fűzbokrokban, ártéri fákon. A kolóniákban olykor más gémfélék is előfordulnak. A telepen belül minden hímnek megvan a maga territóriuma, amit látványosan védelmez a betolakodókkal szemben: leszegi a fejét és felborzolja nyakán, hátán és a mellén a tollait, közben rövid kiáltásokat hallat. A partnert viszont csőrfenéssel és jelképes tollápolással üdvözli.
A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból és náddarabokból. A rendetlen, durván összerótt fészket évről évre bővítik.
Magyarországon a bakcsók állománya stabil, 2400-3600 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, de gyérebb állománnyal az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön, valamint Délnyugat-Magyarországon is találkozhatunk. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország legnyugatibb régióiban ritkának mondható.