Angol: Golden jackal
Francia: Chacal Commun
Német: Goldschakal
Román: Şacalul auriu
Szerb: Šakal
Rendszertan: Ragadozók rendje/Kutyafélék családja
Elterjedés, élőhely: Európa, Ázsia, Afrika erdős, füves területei, mocsarai
Természetvédelmi helyzete: kevésbé aggasztó helyzetű (IUCN), CITES III. (EU C)
Testtömeg: 8-10 kg
Testhossz: 70-85 cm
Marmagasság: 40 cm
Táplálkozás: nyulak, rágcsálók, madarak, halak, rovarok és 40-50 %-ban növényi táplálék is
Szaporodás: 60-63 napos vemhesség után 1-9 kölyök születik
Élettartam: 8-14 év
Szociális viselkedés: tartós párkapcsolatban élnek.
Se nem róka, se nem farkas
Az aranysakál Ázsia délkeleti részéről származik, innen terjedt el Európába és Észak-Afrikába. A Kárpát-medence régebben is a legészakibb élőhelyének számított, és feltételezések szerint nádifarkas vagy toportyán néven emlegették elődeink. A 20. század közepe-vége felé Magyarországon kihaltnak tartották, manapság azonban egyre gyakrabban tűnik fel újra.
A rókánál nagyobb, a farkasnál kisebb. Míg a farkas fülkagylójának szegélye fekete, addig az aranysakálé vörhenyes színű.A párok életre szóló kapcsolatban élnek. Együtt vadásznak, ami háromszor sikeresebb, mint magányosan. Afrikában azt is megfigyelték, hogy a nagyobb vadak által elejtett zsákmány maradékát
nagyon gyorsan elássák, még mielőtt mások odaérnének. 2-3 km2-es vadászterületük határát vizeletükkel jelölik.
A kölykök nevelése során a hím táplálja a szoptató nőstényt is. Ha a pár egyik tagja elpusztul, általában sikerül az utódokat felnevelni, mivel a legtöbb családban vannak úgynevezett segítők, akik alárendelt viszonyban vannak a szülőkkel, s főként a táplálék megszerzésével biztosítják az utódok felnevelését. Az ókori Egyiptomban Anubist, az alvilág istenét sakál-fejjel ábrázolták.
Az aranysakál örökbefogadója:
– Anger Ottó Béla