Arany oroszlánmajom (Leontopithecus rosalia)

Angol: Golden lion tamarin
Francia: Singe-lion
Német: Goldgelbes Löwenaffchen
Román: Tamarin leu de aur
Szerb: Zlatni lavlji tamarin

Rendszertan: Főemlősök rendje/Csuklyásmajom-félék családja

Elterjedés, élőhely: Dél-Amerika  trópusi esőerdői
Természetvédelmi helyzete: veszélyeztetett (IUCN), körülbelül 1000 egyede él vadon, CITES I. (EU A), EEP

Testtömeg: 600-700 g
Testhossz: 20-30 cm
Marmagasság: 15-20 cm

Táplálkozás: Gyümölcsök, levelek, nektár, fanedvek, pókok, csigák, tojások.
Szaporodás: 130-135 nap a vemhességi idő, mely után  2 kölyök születik.
Élettartam: 15 év
Szociális viselkedés: 2-8 fős családi csoportban él.

Rejtekadó lombok?

Az arany oroszlánmajmocska a világon az egyik legritkább emlősállat, a majmok közül is a legveszélyeztetettebb fajok közé tartozik. Elterjedése kis területre korlátozódik. Így a trópusi fák kereskedelme, a mezőgazdasági területek növelése illetve a települések terjeszkedése miatti fakitermelés még érzékenyebben érinti. Ráadásul nemcsak csökken az élőhelyeinek a száma, hanem darabokra válik, vagyis az összefüggő erdőségeket “csupasz” területek választják szét. Mivel ezek az állatok szinte kizárólag a lombkoronában élnek, s annak szintjén jutnak el távolabbra is, a nyílt területekre nem merészkednek ki. Ezáltal megszűnik a csoportok közötti kapcsolatteremtés lehetősége is, az elzárt közösségek könnyen belterjessé válhatnak. Szerencsére a világ különböző állatkertjeiben sikeresen tudják szaporítani és kijuttatni az egyedeket vad élőhelyeikre.

Apróságok veszélyben

A legkisebb majmokat, a karmosmajmokat a kutatók sokáig a dél-amerikai szélesorrú majmok (Platyrrhini) ősi formáinak vélték. Az embrionális fejlődésük azonban arról tanúskodik, hogy nagyobb méretű ősökből fejlődtek ki. A legelső apró majmok kb. 12-15 millió éve jelentek meg a mai Kolumbia területén, egy olyan ökológiai niche-hez („fülke”) való alkalmazkodás eredményeként, amelyet más kontinenseken a mókusok vettek birtokukba.
A karmosmajmok valamennyi faja veszélyeztetett. A legnagyobb problémát az élőhelyek elvesztése jelenti. Dél-Amerikában az esőerdők irtásának a mértéke 2000 és 2005 között évente 745.320 hektár (megközelítőleg Borsod-megye területe) volt. Vagyis napjainkban naponta kb. 2000 hektár (kb. 2800 futballpályányi terület) trópusi őserdőt pusztítanak el. A Brazília délkeleti részén fekvő, nagy fajgazdagságú atlanti partvidéki erdőség különösen veszélyeztetett. Az elmúlt évszázadokban 92%-át pusztította el az ember.
A hobbiállat kereskedelem, az illegális állatcsempészet szintén jelentős károkat okoz. Az „aranyos” kismajmok iránt régen is nagy volt a kereslet, de a hiányos tartási ismeretek miatt azok sem maradtak életben sokáig, amelyek túlélték a kíméletlen befogást és szállítást.
Jelenleg a Liszt-majmocska számít az egyik legveszélyeztetettebb fajnak, mindössze 2000 szaporodóképes egyede él a természetben. Pedig a 60-70-es években még több mint 30 ezer egyedét fogták be és vitték észak-amerikai és európai kutatólaborokba. A más célú befogások számát becsülni sem tudjuk…

A karmosmajmok európai fajmegmentési programjai (EEP)

Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) jelenleg 8 fajmegmentési (EEP) és 2 törzskönyvi programmal (ESB) támogatja a karmosmajmok védelmét. A Szegedi Vadasparkban ezek közül 6 program egyedeivel találkozhatnak a látogatók (2011-ben) több más, szintén veszélyeztetett karmosmajom faj mellett. Nem véletlen ez a fajgazdagság, ugyanis a Vadaspark nemzetközi hírnevét a 80-as és 90-es években ezen főemlős csoport sikeres tartása és szaporítása teremtette meg. Sőt, a fehérfejű selyemmajom EEP-programját szegedi szakember, dr. Gősi Gábor igazgató vezette.
Az állatkerti fajmegmentési programok közül kiemelkedik az arany oroszlánmajmocskáé. Az állatkertek nemcsak sikeresen tenyésztették, hanem a visszatelepítések révén a természetben is megőrizték ezt a vadon már egyszer majdnem kipusztult fajt. A jelenleg természetben élő közel 1000 arany oroszlánmajmocska harmada állatkertben született, majd visszavadított egyed.

Az arany oroszlánmajom örökbefogadója:

– Solymosiné Zsemberi Julianna

– Bagi Lászlóné