Angol: Lowland Anoa
Francia: Anoa de Malaisie
Német: Flachland-Anoa
Román: Nižinski anoa
Szerb: Nizijski anoa
Rendszertan: Párosujjú patások rendje/Tülkösszarvúak családja
Elterjedés, élőhely: Indonéziához tartozó Celebesz szigetek erdős területei, mocsarai
Természetvédelmi helyzete: veszélyeztetett (IUCN), kb. 2500 egyede él vadon, CITES I., EEP
Testtömeg: 150-300 kg
Testhossz: 160-180 cm
Marmagasság: 80-90 cm
Táplálkozás: Vízinövények, fűfélék, lehullott gyümölcsök, páfrányfélék
Szaporodás: 270-315 napos vemhesség után születő 1 borját egyedül neveli
Élettartam: 20-30 év
Szociális viselkedés: Magányos állat, legfeljebb anya és borja
illetve néhány fiatal egyed alkothat csoportot.
Törpe szigetlakók
Az anoák a legkisebb termetű bivalyfélék. Két fajuk létezik:az alföldi és a hegyi anoa. Mindkettő az Indonéziához tartozó Sulawesi vagy régebbi nevén Celebesz-szigetén él.
A rokonaihoz képest kicsiny testméret nem egyedi jelenség az állatvilágban. Földünk számos kis szigetén nincsenek nagy ragadozók, emiatt a kisebb testméretű állatok sincsenek veszélyben.
A másik oka a “törpenövésnek” az, hogy az élelem mennyisége erősen behatárolt, tehát a nagy test táplálékigényét nem tudná kielégíteni.
A Földközi-tenger kisebb-nagyobb szigetein is éltek egykoron törpe növésű állatok. Ilyenek voltak a Cipruson, Máltán, Krétán, Mallorcán is élő törpe elefántok, melyek magassága az 1 métert is alig érte el.
E jelenség az emberi fajnál sem ismeretlen: 2003-ban meg is találták rá a bizonyítékot Flores szigetén (az Indonéz-szigetvilágban). A lelet korát 18 000 évre becsülik. A törpe-ember kb. 1 méter.
Kis bivalyok nagy veszélyben
A bivalyok az ősi Boselaphini nemzetségből (ma élő képviselői a nilgau antilopok) származnak, amelyek Ázsiában alakultak ki, majd szétterjedtek az Óvilágban. Az afrikai és ázsiai bivalyfélék külön fejlődtek. Az előbbi csoport mai képviselői a kafferbivalyok, míg az utóbbiak jellegzetes faja a vízibivaly, amelyet az ember háziasított. Az anoák és az utóbb hatalmasra nőtt vízibivalyok közös őse a több mint 2 millió éve élt Proamphibos, és közeli rokona a jégkorszaki Hemibos volt.
Veszélyeztetett faj, kevesebb, mint 2500 kifejlett egyede járja Celebesz vadonjait. Száma rohamosan csökken, elsősorban azért, mert a szigeten belül is szigetszerű az előfordulásuk, a kisebb populációk között a kapcsolat megszűnt. Több helyen is kihalt, vagy éppen a kihalás szélére került. A pusztulás mértéke az elmúlt 20 évben felgyorsult, elérte a 20%-ot! Elsősorban a vadászat veszélyezteti, de legalább ekkora probléma az élőhelyének csökkenése, feldarabolódása. Az utóbbit sokszor a külszíni fejtésű aranybányák létrehozása idézi elő, amely során hatalmas területeket döntenek romba.
Az alföldi anoa európai fajmegmentési programja (EEP)
Az anoák az állatkertekben is ritkaságnak számítanak, az alföldi fajból Európában körülbelül 70, Észak-Amerikában mintegy 50 egyed él, míg a hegyi anoából a világ állatkertjeiben sem található meg 10-nél több. Magyarországon 2010-ben még csak Szegeden volt látható a ritka faj.
Bár Európában régóta tartanak anoákat, a fajmegmentési program vezetői mégsem elégedettek a jelenlegi helyzettel. Jobb szaporítási eredményeket és nagyobb létszámú állatkerti populációt várnak. Tartását megnehezíti, hogy nem csapatállat, gyakran még a párok tagjait is külön kell egymástól választani. Kis termete ellenére veszélyes állatnak számít, akár egy embert is súlyosan megsebesíthet kicsi, de hegyes szarvaival. Bár nem túl agresszív, időnként kiismerhetetlenül viselkedik, akár különösebb ok nélkül is támadhat.
Szegedre 2009-ben érkezett az első anoa Lili, a Párizsi Állatkertből, majd 2010-ben Poplacsek követte Olmützből (Csehországból).
A nemzetközi fajmegmentési programnak eleget téve 2011. május 6-án megszületett az első utód, mely a Peri (indonéz nyelven tündért jelent) nevet kapta.
Az alföldi anoa örökbefogadója:
– Konkoly Thege Viktória