Angol: Emperor scorpion
Német: Kaiserskorpion
Francia: Pandinus imperator
Román: Scorpionul imperial
Szerb: Pandinus imperator
Rendszertan: Skorpiók rendje / Skorpiófélék családja
Elterjedés, élőhely: Afrika trópusi erdeiben Nigéria, Togo, Sierra Leone, Ghana és a Kongó-medencében
Természetvédelmi helyzete (IUCN): nincs adat
CITES: II/B
Testtömeg: 30-50 g
Testhossz: 20-23 cm
Táplálkozás: rovarok, pókfélék, apró gerincesek
Szaporodás: Elevenszülő. 12-15 hónapos vemhesség után többnyire 15-25 utód születik.
Élettartam: 15 év
A trópusi esőerdőkben élő császárskorpió mérge egy szkorpin nevű peptid; egyik komponense az imperatoxin. Mérsékelten mérgező, és bár nem életveszélyes, a császárskorpió csípése még így is fájdalmas. A legtöbb skorpióhoz képest ritkán csíp, inkább ollóival vadászik és védekezik.
A skorpiók az ízeltlábúak törzsében a pókszabásúak osztályának egy rendje, közel 1500 ismert fajjal. Általános szabály, hogy minél nagyobb és erősebb a skorpió ollója, annál gyengébb a mérge. A különböző skorpió fajok közül csak néhány szúrása lehet halálos. Nagy többségük az időjárás szélsőségeit is jól viselik: akár két napig is életben maradnak a víz alatt, és hetekig bírják a fagyasztást, egyes fajok még a legforróbb sivatagokban is megélnek. Olyan keveset esznek, hogy akár egy kerek évig is elvannak táplálék nélkül. Rendkívül ellenálló képességüket mutatja, hogy jelentős radioaktív sugárzást is kibírnak. Érdekességük, hogy UV-fényben világoskék színben pompáznak.
A császárskorpió örökbefogadója:
– Tóth Richárd