Angol: Pallas’s cat
Francia: Chat de Pallas
Német: Manul
Román: Pisica Pallas
Szerb: Palasova mačka
Rendszertan: Ragadozók rendje/Macskafélék családja
Elterjedés, élőhely: Ázsia belső, száraz, füves, félsivatagos területei
Természetvédelmi helyzete: veszélyeztetettség közeli (IUCN), CITES II., EEP
Testtömeg: 3-5 kg
Testhossz: 50-60 cm
Marmagasság: 25-30 cm
Táplálkozás: Rovarok, kisemlősök, dögök
Szaporodás: 74-75 nap vemhesség után 6-8 kölyök születik
Élettartam: 9-13 év
Szociális viselkedés: Magányos állat.
A sztyeppék macskája
Bár mérete hasonló a házimacskáéhoz, hosszú szőre, tömött bundája miatt jóval termetesebbnek tűnik annál. Szüksége is van a prémes védelemre, hiszen élőhelyének éghajlatát a szélsőséges hideg, meleg, és a viszonylag kevés csapadék jellemzi. Bundája sajnos már régen felkeltette az emberek figyelmét, és vadászták is érte. Szerencsére a szőrmekereskedelem már nem tart igényt rá, de némely területen, például Mongóliában még ma is vadásszák.
Mormotaüregekben lakozó magányos vadász
Csakúgy, mint az oroszlán kivételével az összes macskaféle, a manul is magányosan él. Elsősorban kisebb állatokra; rágcsálókra, egerekre és pockokra vadászik. Miután élőhelyének nem ő a csúcsragadozója, neki is el kell rejtőznie a nagyobb húsevők, például a farkasok és sasok elől. Búvóhelynek a mormoták üregei a legalkalmasabbak, a manulok leginkább azokat foglalják el. A kicsinyei is ezekben az üregekben születnek. Miután a hímekkel csak párzás céljából találkoznak, az utódgondozás minden feladata a nőstényekre hárul.
A pusztai macska örökbefogadója:
– Dr. Szokolay Fanny
– Bencses Réka
– Zsigó Valéria
– Asztalos Hajnalka és Molnár György
– Kalocsay Anett
– Dr. Vantara Henrietta
– Zámbó Zorka
– Dr. Nagy Anna
– Szénási-Varga Árpád, Szénási-Varga Áron és Papp Kata
– Tamás Vilmos
– Jancsó Zalán
– Végh Marcell Zoltán