Angol: Nile lechwe
Francia: Cobe de Lechwe
Német: Weißnacken-Moorantilope
Szerb: Lechwe antilopi
Rendszertan: Párosujjú patások rendje/Tülkösszarvúak családja
Elterjedés, élőhely: Afrika mocsaras, füves területei.
Természetvédelmi helyzete: a Természetvédelmi Világszövetség vörös könyve szerint veszélyeztetett.
Testtömeg: 100-120 kg
Testhossz: 135-165 cm
Testmagasság: 80-105 cm
Szaporodás: emlős, vemhességi ideje 210-240 nap.
Utódok száma: 1
Élettartam: 10-15 év.
Életmód, táplálkozás: nappali állat, növényevő. Fűféléket, vízinövényeket és más növényeket fogyaszt.
Szociális viselkedés: csoportokban él, melyek létszáma 50-től az 500 egyedig terjedhet.
A nagyszarvú mocsáriantilopot 1855-ben fedezték fel. A fajt a tudomány számára elsőként Leopold Fitzinger, müncheni zoológus írta le, aki a XIX. században egy rövid ideig a Fővárosi Állat- és Növénykertet is vezette. Szűk elterjedési területén gyakorikak a belháborús viszályok. Az ezzel járó folyamatos zavarás és a vadászat miatt az utóbbi években szinte felére csökkent, az amúgy sem nagy állománya, annak ellenére is, hogy szudáni és etiópiai nemzeti parkokban ma már védelmet élvez.
A tűz ellen
A száraz időszakokban a szavannán gyakran söpörnek végig pusztító tüzek. Sok élőlény különféle módon képes védekezni ellene, de ha nagy területekre terjed át a tűz, sokan vesznek oda. A legelő állatok, így a nagyszarvú mocsáriantilopok pusztán intenzív legelésükkel is csökkentik a pusztító hatást, hiszen a rövidre legelt füves területen nem ég sokáig a tűz, hanem gyorsan tovahalad.
A nagyszarvú mocsáribivaly örökbefogadója: