Angol:  Persian fallow deer
Francia: Daim Persan
Német:  Mesopotamischer Damhirsch
Román: Cerb lopătar persan
Szerb: Persijski jelen lopatar

Rendszertan: Párosujjú patások rendje/Szarvasfélék családja

Elterjedés, élőhely: Kisázsia, erdős területek, folyómenti bozótosok
Természetvédelmi helyzete: a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint veszélyeztetett, CITES I., EEP,

Testtömeg: 50-70 kg
Testhossz: 150-155  cm
Marmagasság: 90-100 cm

Táplálkozás: gyökerek, fakéreg, gumók, levelek, magok, gyümölcsök
Szaporodás: A vemhességi idő 231-345 nap. Az utódok száma: 1 borjú.
Élettartam: 20-25 év
Szociális viselkedés: A hímek magányosan élnek, csak párzási időszakban csatlakoznak a nőstények csoportjaihoz.

Mentés az utolsó “percekben”

A legritkább emlősfajok között tartják számon. Ma vadon kb. 100, míg állatkertekben mintegy 300 egyede él. A kihalástól való megmentése két vonalon és meglehetősen “kacskaringós” úton haladt:
A németországi Opel Zoo 1957 és 1958 között egy hím és egy nőstény borjat vásárolt helyi emberektől Délnyugat-Iránban. Egy nőstény udód született is, de a bika elpusztult, mielőtt hím utódott nemzett volna. Ezután európai bikát hoztak, így hibrid utódok születtek. Ezekből 1972-ben 7 egyedet vittek Iránba, egy elkerített területre, ahol szaporodni kezdtek és 1977-re ez a populáció már 30 egyedből állt. Később egy másik területre szállították őket, azért, hogy a tiszta vérvonalúakkal ne keveredhessenek.
1978-ban ezekből az állatokból vásárolt Izrael is.

Közben 1964-ben és 1965-ben 6 vadon élő példányt fogtak be Iránban, és vittek egy elkerített, védett területre abból a célból, hogy biztosítsák számukra a szaporodáshoz szükséges zavartalanságot.
Ez a populáció is növekedésnek indult, majd egyedei közül újabb területekre telepítettek néhányat. 1995-ben hasonlóképpen cselekedtek, így a tisztavérű példányok több helyen is szaporodhattak. Mindezen védelmi intézkedések azt eredményezték, hogy a vadon élő populációk lassan növekedni kezdtek, de a fokozott védelemre továbbra is szűkségük van.

A mezopotámiai dámvad örökbefogadói: 

– Németh István