Angol: Fossa
Francia: Fossa
Német: Frettkatze
Román: Fossa
Szerb: Fosa
Rendszertan: Ragadozók rendje/Madagaszkári cibetmacska-félék családja
Elterjedés, élőhely: Madagaszkár erdős területei, 2000 méteres magasságig él.
Természetvédelmi helyzete: sebezhető
Testtömeg: 7-12 kg
Testhossz: 60-80 cm
Marmagasság: 35-37 cm
Táplálkozás: félmajmok, hüllők, kétéltűek, rovarok
Szaporodás: 90 napos vemhesség után 2-4 kölyök születik.
Élettartam: 17-25 év
Szociális viselkedés: magányos állat.
Bennszülöttek szigete
Bár Afrika mellett eltörpül, mégis a világ negyedik legnagyobb szigete Madagaszkár. Kb. 100 millió évvel ezelőtt szakadt le az afrikai kontinensről. Ennyi idő alatt élővilága oly módon fejlődött, hogy mára már sokban eltér az afrikaiétól. Számtalan bennszülött faj él itt, amely a földkerekségen sehol máshol. Bár nem nagy testű, mégis Madagaszkáron a fossza tölti be a csúcsragadozó szerepét, hasonlóan, mint az újvilágban a nagymacskák. Nyúlánk, izmos testével mind a talajon, mind a fákon könnyedén mozog. Egy-egy állat kb. 1 km2-es területet birtokol, melynek határait mirigyváladékával jelöli.
A csúcsragadozó magányossága
A fossza a madagaszkári cibetmacskafélék családjának tagja, amely nevével ellentétben nem a cibetmacskafélékkel, hanem az Óvilágban elterjedt mongúzokkal áll legközelebbi rokonságban. A macskafélékkel közös ősei úgy nézhettek ki, mint a 20-30 millió éve élt Proailurus. A madagaszkári ragadozók egy fajtól származnak, amely 18-24 millió éve hódította meg Afrika felől a szigetet, és feltehetően a mai fosszára hasonlított.
A fosszának élt egy nagyobb termetű rokona, az óriás fossza, amelynek kipusztulásáról keveset tudunk. Mivel számtalan legenda él a malagasziak körében egy emberre és háziállatra is veszélyes ragadozóról, amelyek közül egyet egy francia utazó már a XVII. században feljegyzett, feltehetően az embernek köze lehetett az eltűnéséhez.
Azonban a fossza is veszélyeztetettnek számít, ma már 2500 egyednél is kevesebb él belőle, és száma folyamatosan csökken. Az élőhelyének eltűnése, feldarabolódása éppúgy veszélyezteti, mint a vadászata, hiszen egyes testrészeinek gyógyerőt tulajdonítanak. Szintén komoly probléma az egyre több kóbor kutya, amellyel hatékonyan versengeni nem tud a zsákmányért a magányos ragadozó.
A fossza európai fajmegmentési programja (EEP)
A fossza ritkának számít, mindössze kb. 100 egyede él a világ 33 állatkertjében, ebből kb. 60 egyed Európában. A fajmegmentési program nehézségei közé tartozik az, hogy kis számú alapítótól származnak az állatkerti fosszák, így nagy a beltenyésztettség kockázata. A szigorúan csak egyedül tartható, fajtársaira veszélyes ragadozót nem könnyű gondozni, egyszerre több helyet is biztosítani kell számukra, külön a hímnek és a nősténynek, illetve a felcseperedő utódaiknak.
A Szegedi Vadaspark az országban elsőként mutatta be ezt a különleges emlőst. 2006-ban Németországból érkezett hozzánk az első pár, amelyet külön tartottunk egymástól a Madagaszkár-házban. Sajnos, azóta történt pusztulás is, sőt, volt amikor nagyon idős egyedeket fogadott a Vadaspark a fajmegmentési programtól.
Hosszú távú célunk azonban mindenképpen a ritka faj tartása és szaporítása.
A fossza örökbefogadói:
– Molnár-Tarjányi Balázs
– Füle-Ducsay Nóra