Angol: Pale-headed saki
Francia: Saki à face blanche
Német: Blasskopfsaki
Román: Saki cu fata alba
Szerb: Beloglavi Šaki
Rendszertan: Főemlősök rendje/Csuklyásmajomfélék családja
Elterjedés, élőhely: Dél-Amerika síkvidéki és hegyi erdeiben él.
Természetvédelmi helyzete: kevésbé aggasztó helyzetű, CITES II.
Testtömeg: 1,5-2 kg
Testhossz: 33-38 cm
Marmagasság: 34-45 cm
Táplálkozás: Gyümölcsök, magvak, diók, levelek, rovarok.
Szaporodás: 160-170 napos vemhesség után 1 utód születik.
Élettartam: 25-30 év
Szociális viselkedés: 2-5 fős csoportokban él.
Félrevezető név
Nevét – sok más élőlényhez hasonlóan – külseje alapján kapta. A hímek ébenfekete bundája és fehér, szürkületben szinte “világító” arcszőrzete ihlette elnevezőit a túlvilági név adására. Pedig természete, viselkedése inkább kedvességet, vidámságot sugároz, bár eléggé félénk, óvatos állat. Szerencsére elterjedtebb a “saki”, elnevezés, ami nem bélyegzi meg negatívan már első hallásra.
Masszív metsző- és szemfogai vannak, melyekkel a gyümölcsök kemény héját töri föl. Különlegessége, hogy a hím és a nőstény között olyan nagy a megjelenésbeli különbség, mintha nem egy fajhoz tartoznának.
A többi sátánmajommal szemben az alsó és közepes lombkorona szinteket kedveli.
Nagyon ügyesen közlekedik a fák ágai között. Testhossznyi farka fogódzkodásra ugyan nem alkalmas, de egyensúlyozásra, kormányzásra igen. A bennszülöttek repülőmajomnak nevezik, mivel igen nagy – akár 10 méteres – ugrásokra is képes a lombkoronában, és ez a leggyakoribb mozgásformája.
A biztos megkapaszkodáshoz ujjai is alkalmazkodtak: a mutató- és a középső ujjai között van olyan hasadék, mint nálunk a hüvelyk és mutatóujj között.
A hím és a nőstény „duettet énekel”, ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál. Hangja madárcsicsergésre hasonlít. A kölyök megszületése után anyja szőrébe kapaszkodik, előbb a combhajlatában, később a hátán. Az idő múlásával az apa is részt vesz a cipelésben.
A fehérarcú sátánmajom örökbefogadója:
– Taba Zsófia