Az idei évet akár a lámafélék évének is nevezhetnénk a Szegedi Vadasparkban, hiszen három dél-amerika tevefélénk esetében is örülhettünk csikók születésének. Év elején egy guanakó, szeptemberben két alpaka csikó született, idén összesen három, mellettük szeptember végén egy vikunya csikó is világra jött. Miután kifejezetten ritka faj, a vikunyákat fajmentő tenyészprogram keretében tartjuk, így természetvédelmi jelentősége is van a csapat gyarapodásának. A tevefélék csikói fejletten, szinte futásra készen születnek, szépen cseperednek a szülőcsapatukban, így a látogatók is megtekinthetik őket.
A puszta rokonságon túl az alpaka és a vikunya fajok között leszármazási kapcsolat is fennáll. Bár sokáig úgy vélték, hogy az alpakák ősei ugyanúgy a vad guanakók, mint a lámákéi, a genetikai vizsgálatok megerősítették azt a hipotézis, hogy valójában a vikunyák az ősei. Kb. 3000 éve háziasíthatták a mai Peru területén élő indiánok, elsősorban értékes szőréért. Ha még messzebb megyünk vissza az időben, akkor a tevefélék Észak-Amerikában élő őseihez jutunk – ahol már nem találhatók meg a család tagjai. Egyes fajok Ázsián keresztül Afrikáig is eljutottak (egy- és két-púpú tevék), mások Dél-Amerikába vándoroltak. A legutolsó kontinens, amelyet meghódítottak – még ha emberi segítséggel is –, az Ausztrália, ahol vad dromedárcsapatok járják a sivatagokat, körülbelül egy millióan.
Európában az alpaka egyre népszerűbb háziállat, míg ősét, a vikunyát a Dél-Amerikát meghódító európaiak csaknem kipusztították. A fokozott védelemnek köszönhetően megmenekült a kipusztulástól, a múlt század hatvanas éveiben mindössze 10 ezer egyedre csökkent egyedszámuk ma már meghaladja a 350 ezret.