Nagy volt a meglepetés tavaly, amikor megszületett az első bolíviai mókusmajmunk. Nem a faj ritkasága okán, hanem azért, mert a legjobb tudomásunk szerint csak hímek érkeztek abból az ausztriai állatkertből, ahonnan a fajmentő tenyészprogram ajánlása szerint jöttek. A korai nem meghatározásba hiba csúszhatott, ami ennél a fajnál gyakran előfordul. Egy kis mókusmajom születésével derült ki, hogy nőstény is érkezett a csapatban. A tavalyi született kismajmot anyja gondosan felnevelte, és idén újra megtörtént a már nem is akkora csoda: július folyamán megint mókusmajom született.
A bolíviai mókusmajmok a legjátékosabb majmok közé tartoznak, felnőtt korban is igazi örökmozgók. A Szegedi Vadasparkban egy idős barnafejű pókmajommal, Tóbiással és a talajon mozgó rágcsálókkal élnek társbérletben, amely társulás a természetben is előfordul. A különböző főemlősök sokszor együtt mozognak, valamint őket azért követik a csak talajon élő rágcsálók, mert bizton számíthatnak az általuk földre hullajtott magvakra. Ha pedig leesik, azt a világ leghatékonyabb fogaival törik fel.
A bolíviai mókusmajom még nem számít veszélyeztetettnek vadon, de sajnos a létszáma folyamatosan csökken az élőhelyének pusztítása, illetve a vadbefogások miatt. Sokan szeretnének ilyen kismajmot házi kedvencként tartani. Mi ezt egyáltalán nem ajánljuk, bármennyire is aranyosak, nem otthoni társállatnak valók. A természetben nagy csapatokban élnek, amelynek alapját az egymással rokon nőstények jelentik, míg a hímek ivaréretté válva elhagyják a szülő csoportjukat. Küllemük alapján meglepő lehet, de kifejezetten harcias természetűek, heves csatákat vívnak egymással az erőforrásokért a csapaton belül is.
A szegedi pókmajommal és agutikkal kiegészült mókusmajom csapatban azonban béke honol, így az élesebb szemű látogatók meg is tudják a kicsit lesni anyja hátára kapaszkodva.
Fotók: Rozgonyi Ildikó és Endrédi Lajos