A Szegedi Vadasparkban már hosszú évek óta sikeresen keltetünk ki szárazföldi teknős tojásokat, most éppen szenes teknős fiókák világra törésére vártunk. Az első már meg is hozta a döntést, hogy ideje kibújni a kb. 110 napos kelési idő után. A gondozóik, akik folyamatosan ellenőrzik a keltetőt, egyből észlelik a kelés megkezdődését, figyelemmel kísérik, és ha szükséges, segítik a teknőst élete első nagy feladatának teljesítésében. Ilyenkor még sérülékeny a hasi oldala, – a szikzacskó, amely a tápanyagot biztosítja – még duzzadt, addig a hasi páncélja sem záródik. Pár nap eltelte után azonban felerősödik, ekkor már jól látható, mennyire életerős a legifjabb páncélos. Ekkor még az általunk „hüllőovinak” nevezett helyiségben cseperedik, csak később mutatjuk be a látogatóknak.
A szenes teknős egy dél-amerikai szárazföldi teknősfaj, amely bár nem számít gyakorinak, kedvelt fajnak számít a terraristák körében. Mint minden hobbiállat esetében, állatkertként magunk is fel szoktuk hívni a figyelmet a felelős állattartásra, vagyis csak a képességeinknek megfelelő állatokat válasszuk, amelyekért élethosszi felelősséget tudunk vállalni – ez szenes teknős esetében igencsak hosszú, akár az 50 évet is meghaladhatja. Emellett a nem háziasított állatoknál figyelemmel kell lennünk a fajok védelmére. A többi hazánkban kedvelt szárazföldi teknősfajhoz hasonlóan, mint például a görög és leopárdteknősök, a szenes teknős is védelemre szorul, kereskedelmét és tartását nemzetközi egyezmény (Washingtoni Egyezmény – CITES) szabályozza. Ezért csak olyan állatot vegyünk, ha ilyen eltökélt szándékunk van, amely rendelkezik a szükséges dokumentumokkal (európai uniós közösségi vagy tenyésztői bizonylat), amelyek igazolják, hogy tenyészetből származnak, nem vadon fogták be őket!
Endrédi Lajos