Három éve adtunk hírt arról, hogy egy matakó vagy déli háromöves tatu (Tolypeutes matacus) született a Vadasparkban, amely utóbb a Tankari nevet kapta. Most újabb örömhírrel tudunk szolgálni: immár Tankari adott életed egy kis tatunak. Sajnos azonban – ahogy ez első alkalommal sokszor előfordul az állatok világában – nem tudta megfelelően táplálni a kicsinyét. Bár alapvetően többnyire kerüljük a beavatkozást az ilyen esetekben, akkor úgy döntöttünk, hogy kézben nevelve tovább a kis tatut, igyekszünk azt életben tartani. A törekvéseinket siker koronázta, a félénk kistatu elkezdett szopni, egy hónap után már szépen meg is nőtt, és már el is kezdtük a szilárd táplálékhoz hozzászoktatni. Így tavasszal a látogatók is megtekinthetik majd a felcseperedett tatufiút, amely a Mateo nevet kapta a gondozóitól.
Tejivó
Annak oka, hogy az állatkertek nem minden esetben avatkoznak be akkor, ha egy újszülöttet nem tud megfelelően ellátni az anyja, a következő: az ember által nevelt állatok sokszor túlságosan is emberhez szoknak, hozzánk szocializálódnak, nem a fajtársaikhoz, és felnőve ez viselkedési és szaporodási problémákhoz vezethet. Vannak persze olyan állatok, amely szociális élete, „lelkivilága” kevésbé összetett (mint jelen esetben a tatu, vagy éppen a kenguruk), ahol kisebb kockázatot jelent a nevelés, utólag is biztosított a szaporulat elhelyezése, és sajnos vannak olyanok is, amelyek annyira veszélyeztetettek, hogy a kiemelt természetvédelmi jelentőségük ellensúlyozza a kockázatokat. Ez mindig egyedi mérlegelés kérdése, ahol szükséges, ott a fajmegmentési programmal vagy – hazai védett fajok esetében – természetvédelmi hatóságokkal is egyeztetünk a további lépéseket illetően.
Mérlegelés
A tatukölyköt sikerrel nevelte fel a gondozója, pár naposan még csak épp meghaladta a 100 grammot a súlya, most már fél kilós labdává nőtt. Idővel visszakerül a trópusi házba, ahol a látogatók is megtekinthetik. A déli háromöves tatu ugyan nem számít veszélyeztetett fajnak, nem gyakori látványossága az európai állatkerteknek. A természetben rovarokkal, főleg termeszekkel és hangyákkal táplálkozik, amelyekhez erős karmaival jut hozzá, ebben némileg távoli rokonára, a szintén vendégízületesek közé tartozó sörényes hangyászhoz hasonlít, fő állatkerti takarmányuk is ugyanaz a magas fehérjetartalmú keverék. Míg a nagy rokont olyan karmok védik, amelyeket még egy jaguár is tisztel, addig a kisméretű tatuk máshogy védekeznek: páncéllabdává gömbölyödnek. Az elcsontosodott irhából kialakult páncél („bőrcsont”) a matakók esetében zárul a legtökéletesebben a rokonságban, a legkisebb rés nélkül.
Fotók: Endrédi Lajos
Alig kicsi
Ma már labdányi
Ébresztő!
Már félkilósan!