Tavaly épült meg a kanadai kúszósülök és a feketefarkú prérikutyák közös kifutója, amely az első kifejezetten észak-amerikai bemutatója a Vadasparknak. A két rágcsálófaj azóta is szépen megfér egymás mellett, felosztva a kifutót: a prérikutyák a talajon és a föld alatt, míg a kúszósülök inkább az emeleten tartózkodnak. Az osztrák Herberstein és a holland Emmen állatkertjeiből érkező két csapatból összeállt prérikutya kolónia átélte első telét a Szegedi Vadasparkban, majd nagy örömünkre, sikeres szaporodásukkal bizonyították, hogy megszokták új helyüket. Eddig összesen 5 kis prérikutyakölyköt számoltunk meg a kifutóban, ahogy elhagyták szülőüregüket, és már ők is együtt falatoznak az idősebbekkel.
A feketefarkú vagy társas prérikutya az észak-amerikai prérik lakója. Természetesen nem kutya, hanem rágcsáló, a hazai ürgék rokona, amelyhez sok mindenben hasonlít. Viszont, sokkal társasabb viselkedésű, akár több ezer fős, sőt milliós létszámú kiterjedt kolóniákban is élhetnek az amúgy kevés védelmet nyújtó nyílt pusztán. Számos ragadozó veszélyezteti, a levegőből éppúgy érkezhet a halálos csapás, mint a talajon futva, vagy ugrásokkal támadva. Nem véletlen, hogy – hasonlóan az afrikai szurikátákhoz – a prérikutyák is sokszor felegyenesednek a veszélyt kémlelni. Amint észlelik azt, kutyaugatásszerű hangot hallatva figyelmeztetik a többieket – erről is kapták a nevüket. 
A Vadaspark prérikutya ifjoncait a látogatók is megfigyelhetik, amint – főleg délután – eszegetik a napi takarmányukat.
Fotók: Endrédi Lajos